1. Szennyvíziszap

Azt már tudjátok a meséből, hogy a szennyvíztisztítás végén a megtisztított víz már biztonsággal visszaengedhető a természetbe.

Azonban a szennyvíztisztításnak van egy mellékterméke is, a szennyvíziszap. Kati és Peti erről is beszélgettek Csobogáttal és Csobogátával, de ez a rész végül kimaradt a mesekönyvből.

Itt viszont elolvashatjátok, mit is kell tudni a szennyvíziszapról!

– Az eleveniszapos tisztítás végén a tisztított víz mellett visszamarad az eleveniszap, vagy más néven szennyvíziszap is, ami tulajdonképpen nagyrészt biomassza – szólt Csobogáta. –  Ezt megfelelő minőség esetén akár növényi tápanyagforrásként is fel lehet használni, azonban ma még sokszor hulladéknak tekintik, és így az ártalmatlanításáról kell gondoskodni. Ennek egyik lehetséges megoldása a rothasztás.

Peti nevetni kezdett:

– A rothasztás már hogy lehetne jó megoldás? Ami rohadt, az rossz, nem? – kérdezte.

Csobogáta gyorsan válaszolt:

– Hát, ha egy almáról van szó, amit meg szeretnél enni, akkor tényleg nem jó! De ebben az esetben egy speciális eljárásról van szó. Az anaerob szennyvíziszap-rothasztás olyan szabályozott technológia, melyben megfelelő baktériumcsoportok együttese végzi a szerves anyag célirányos lebontását oxigén jelenléte nélkül. Ugyanis olyan mikrobák is léteznek, amelyeknek épp ez az ideális életkörülmény. Ennek a folyamatnak az eredményeként biogáz keletkezik, mely fontos energiahordozó. Elégetésével például villamos energia állítható elő.

– És ha mégis fel szeretnék használni növényi tápanyagként, akkor mit csinálnak a szennyvíziszappal? – kérdezte Kati.

– Ha jó minőségű, vagyis nem tartalmaz semmilyen káros anyagot, például nehézfémet a megengedettnél nagyobb mennyiségben, akkor sor kerülhet egy aerob, vagyis … – Csobogáta kérdőn nézett Katira.

– Vagyis oxigén jelenlétében zajló – vágta rá gyorsan Kati.

– Így van! – mosolygott Csobogáta. – Tehát sor kerülhet egy aerob, vagyis oxigén jelenlétében zajló folyamatra, a komposztálásra. Ez egy olyan folyamat, amelyben aerob baktériumok bontják és átalakítják a szerves anyagot egy olyan, új minőségű anyaggá, melyet úgy hívunk, hogy humusz. A humusz egy biológiailag nehezen bontható anyag, amely azonban a növények számára fontos tápanyagokat a számukra kedvező formában tartalmazza.

– És mi van akkor, ha a szennyvíziszap például túl sok nehézfémet tartalmaz? – érdeklődött Peti.

– Akkor az biztos, hogy olyan növények tápanyagául, melyeket elfogyasztunk, nem használható fel. Például burgonyaföldeken. A burgonya a gyökerében gyűjti össze, idegen szóval úgy is mondjuk, hogy akkumulálja a tápanyagokat, és a nehézfémeket is. Így az a szennyvíziszap, mely az emberi egészségre káros anyagot tartalmaz, nem használható fel burgonyatermesztéshez.

Kati elgondolkozott.                                      

– Ha a növények elraktározzák még a káros anyagokat is, akkor nem lehetne például a talajt vagy a szennyvizet a segítségükkel megtisztítani? – kérdezte.

– Hú, ez tök jó ötlet, Kati! – lelkendezett Peti. – Lehet, hogy feltaláltál egy új megoldást!

– Bár nagyon okos gondolat, amit mondtál, Kati – dicsérte meg Csobogáta – valójában ez egy már ismert megoldás. Úgy hívják, hogy fitoremediáció, vagyis növényekkel való ártalmatlanítás, tisztítás. Szennyvizek esetében például a nyárfa remek tisztító, de vizinövények szigeteit is használják, mert azok a vízbe lógó gyökereikkel kötik meg a szennyeződéseket. A speciálisan az adott szennyvízhez összeállított, általában többféle növény és baktériumot is tartalmazó telepet élőgépnek nevezik. Ezért ezt a fajta szennyvíztisztítást élőgépes szennyvíztisztításnak is hívjuk.