2. Ipari szennyezések

A mesében a vízóratestvérek a szennyezések esetében fennálló egyenlőtlenségekről is beszélt, ez a rész végül kimaradt a mesekönyvből. Itt elolvashatjátok:

– Sajnos ezen a területen is fontos hangsúlyozni a világon fennálló egyenlőtlenségeket – tette hozzá Csobogáta. – Míg a legtöbb termelés a leggazdagabb országokban történik, a termeléshez kapcsolódó szennyező tevékenységeket gyakran telepítik olyan szegény országokba, ahol nem olyan szigorúak a jogszabályi előírások (hiszen a szigorú előírások betartása drágítja a termelési folyamatokat).

– De miért vállalják akkor ezek az országok, hogy elvégzik ezeket a szennyező tevékenységeket? – kérdezte Peti.

– Pont azért, mert szegények, és úgy ítélik meg, hogy számukra még ez is jobb, mintha nem lenne ilyen lehetőség. S mivel náluk általában csak ritkán vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre olyan technológia, mellyel az egészségüket védhetnék, mert nincs pénzük ezeknek a technológiáknak a megfizetésére – gondolok itt például a víztisztítási vagy egyéb egészségvédelmi technológiákra – , így ezeknek a feladatoknak az elvégzésével gyakran a lakosság egészségét veszélyeztetik vagy hosszabb távon károsítják is.

 

A mesében szó van a Minamata-öbölben történt higanyszennyezésről. Sajnos, sok hasonló eset történt a világban a XX. század során. Néhányat összegyűjtöttünk nektek:

Az ipari fejlődés a XIX. században Európa vizeit sem kímélte. Angliában a gyárak például úgy elszennyezték a folyókat, hogy például egy 1866-ban felállított parlamenti vizsgálóbizottság az észak-angliai Calder folyó vizét használta tintának a szennyezésről írt jelentéséhez, ezzel is szemléltetni akarták a szennyezés mértékét.

Hasonlóan elszennyeződött a XX. században az 1300km hosszú Rajna vize is. Köszönhetően a Ruhr-vidék szén- és vasércbányászatának, valamint annak, hogy 1980-ra a világ vegyipari termelésének 20%-a a Rajna-medencéből származott, 1900 és 1977 között a folyó üledékének nehézfém-koncentrációja ötszörösére nőtt. A franciországi Elzászban folytatott káliumkarbonát-bányászat eredményeként a folyó sókoncentrációja is a hatszorosára nőtt, ami a holland virágtermesztést sújtotta legjobban, hiszen a Rajna vizével öntözték az orchideákat és a kardvirágokat. De az eutrofizáció is egyre erősödött, pusztult az élővilág. 1986-ban Bázelhez közel a Sandoz gyógyszergyár egyik vegyipari üzemében hatalmas tűz ütött ki. A tűzoltás során rengeteg gyom-, gomba- és rovarirtó-szer mosódott a vízbe, melynek eredményeként a Rajna 180km-es szakaszán teljesen kipusztult az élővilág.

Forrás: J.R.McNeill – Valami új a nap alatt (Ursus Libris, 2011)