3. Egyéb szennyezések

Az is lehetséges, hogy a szennyezés forrása nem emberi tevékenység. Csobogát alábbi, mesekönyvből kimaradt példájából erről is olvashattok:

Akkor is alkalmatlan a víz a fogyasztásra, ha, bár emberi tevékenység nem szennyezi, de például magas az arzéntartalma. Ez a vízbázist körülvevő kőzetek miatt fordul elő, ha például felszín alatti vizeket használnak ivóvíznek olyan területeken, ahol ez a víz túl sok arzént tartalmaz. Például Bangladeshben, mely egy dél-ázsiai, hatalmas népsűrűségű, szegény ország, korábban a felszíni vizeket használták a lakosok, mely rendkívüli mértékben elszennyeződött a sok lakó és szegénység miatt nem elérhető és nem alkalmazott tisztítási technikák miatt. Ezt követően áttértek a mélyebb rétegekből vett vizek használatára, melyeket a szennyezések még nem értek el. De sajnos a környező kőzetek összetétele miatt ennek a víznek az arzéntartalma az emberi fogyasztási határértéknek – azaz annak a mennyiségnek, amely még nem ártalmas az emberi egészségre – a hússzorosát tartalmazta, melynek következtében nagyon sokan betegedtek meg, sőt, sokan meg is haltak arzénmérgezésben.

Az arzén-probléma Magyarországon is jelentkezik, bár közel sem olyan súlyos formában, mint Bangladeshben. Az alföldi területek alatti kőzetekben magasabb az arzéntartalom, így a felszín alatti vízkészletekben is megjelenik ez az emberi egészséget veszélyeztető anyag. Az Igyunk vizet, de melyiket? című mesében olvashattok erről, és megtudhatjátok, hogy nem kell aggódni, mert a vízművek az ivóvíz arzéntartalmát szigorúan ellenőrzi, és biztosítja azt, hogy az ivóvízünk ne tartalmazzon ártalmas mennyiségben arzént. A jogszabályok meghatározzák az egészségügyi határértéket, a vízművek pedig biztosítja, hogy a csapból kifolyó víz arzéntartalma ezt ne haladja meg.