3. Halász tanár úr

Halász tanár úrral Szegeden, a Környezettan szakon találkoztam 2014-ben. Nézegettem a második féléves órarendemet, és kissé megrémültem, amikor láttam, hogy környezetkémiai technológiai laborgyakorlatunk is lesz. Arról már nem is beszélve, amikor először bepillantottam a laborba. Halász tanár úr a szobájában üldögélt, gondoltam, egy életem, egy halálom, én bevallom, hogy rettegek ettől az egésztől.

Nagyon jót beszélgettünk. Kérdezgette, hogy mivel foglalkozom, hogy kerültem az egyetemre jogászként (persze, azt is rögtön elárulta, hogy az ő lánya is jogász). Meséltem neki az APPLiÁ-ról, meg természetesen Forgó Morgóról, hogy valójában neki, Forgó Morgónak köszönhetem, hogy Szegedre a Környezettan szakra sodort a sors. Aztán a laboros félelmeimet is megosztottam vele, hozzátéve, hogy én azokat a kísérletes-kreatív gyerekjátékokat sem igazán kedveltem soha, amiket időnként Beni fiam kapott ajándékba. De ő, a maga nyugodt, határozott stílusában erre csak annyit mondott: „Nem kell félni. Ott
leszek és segítek!”.

És úgy is lett. Három év alatt sok kurzusom, laborgyakorlatom volt vele. Hulladékkezelés, vízkezelés, szennyvízkezelés, hulladékszegény környezeti technológiák, szelektív hulladékgyűjtés, technológiai labor, csak hogy párat említsek. Imádtam az óráit, az előadásait, mert sosem unatkoztunk, és rengeteget tanultunk tőle. Hatalmas tudás volt a fejében, és nagyszerű, intelligens humora volt. Mindig tettünk kis kitérőket, hol VIII. Henrikhez, hogy Napóleonhoz, hol csak itt Magyarországon valamely másik városba vagy korba. Igen, igen, ezek valójában mind kémia, vagy kémia-jellegű órák voltak, mégis
mindenféle összefüggésre és a történelem nagy eseményeire is rámutatott. Az életre nevelt, tanított minket. Hihetetlen és fáradhatatlan kitartással magyarázott és számolt. Emlékszem, egyszer egy szombati gyakorlati óra vége felé én már azt is képtelen voltam számológéppel kiszámolni, mennyi 5+5, olyan fáradt voltam, ő pedig bonyolult egyenleteket simán fejből
számolt végig a táblánál. Függvény- és egyéb táblázat sem kellett neki, mert azokat az adatokat is mind fejből tudta, és nem létezett olyan mértékegység, melyet ne számolt volna át azonnal – fejben – egy másikra. A képletekért sem kukkantott soha bele a jegyzetébe, akármilyen hosszú és bonyolult is volt némelyik, ő fejből vágta mindet.

Játékossága és szárnyaló történetei közepette ugyanakkor pontosságot és precizitást követelt: például egyszer s mindenkorra a fejünkbe véste, hogy olyan, hogy megsemmisítés, nem létezik, mert „Lavoisier óta tudjuk, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul”.

Az is visszatérő kérdése volt, hogy mikor lépte át a szén-dioxid légköri szintje először a 400ppm-et, és az is, hogy mit tartalmaz a Váncza sütőpor. Nem véletlenül kerültek ezek a fontos információk a halász követek esküjébe!

No, és ha valaki nem tudta a választ, akkor, igen, akkor jött az a bizonyos „lehetséges…?” kezdetű segítő kérdés. Mi magunk pont úgy mosolyogtunk rajta, és emlegetjük azóta is, mint Kati és Peti a mesekönyvben.

Soha, de soha nem volt türelmetlen, és soha nem volt fáradt a tanításhoz. A
laborgyakorlatok rendszerint szombat délelőttönként voltak. Ő érkezett elsőnek és ő ment haza utolsónak. Általában 1-2 órával az aznapi laborgyakorlatra előírt órakeret után, mert ő mindenkinek egyesével elmagyarázta és saját kezével leírta, hogy is kell majd otthon az aznapi feladatból a jegyzőkönyvet elkészíteni. Amikor ezt először megtapasztaltam, nem is hittem el, hogy ilyen van. Nyilván az adott feladatot éppen akkor magyarázhatta kb. 6789-jére, amikor épp nekem magyarázta, mégis elképesztő türelemmel és szeretettel tette ezt addig, amíg meg nem értettem, mit is kell majd tennem. Az jutott eszembe, amikor legutóbb – kb. 10 perc után – Benivel épp hajba kaptunk valamilyen házi feladat kapcsán… És elszégyelltem magam. El is határoztam magamban, hogy bármikor a jövőben bárkinek bármit is magyarázva türelmetlen vagy ideges lennék, eszembe fog jutni Halász tanár úr. Igyekszem példát venni róla. Nem mindig sikerül még, de igyekszem…

Persze, vizsgákra is sor került. Én vizsgázni is nagyon szerettem nála. Mindig kb. egy fél nap volt egy vizsga, de azért, mert ha valaki valamit nem tudott, akkor elmagyarázta neki. Még a vizsgát is lehetőségnek használta, hogy tanítson. Nekem egyszer, amikor nem tudtam, leírogatta egy darab papírra az összes klór-amin képződési egyenletet, hogy pontosan értsem és tudjam, hogyan keletkezik az emberre egyetlen veszélyes vegyület, a triklór-amin. Nagy becsben őrzöm minden kéziratát.

Nem adott mindenkinek jó jegyet, szerintem nagyon reálisan osztályozott. Viszont tőle még az a diák is mosolyogva, kedvesen és lelkesen köszönt el, akit megbuktatott.

Halász tanár urat mindenki szerette. Számtalan történetet tudnék még róla mesélni, ahogy biztosan más diákok és kollégák is.

Most már egy ideje nincs közöttünk. De nem múlik el úgy nap az egyetemen, hogy egy tanár vagy egy diák ne emlegetné, hogy „Halász tanár úr ezt mondta…”, vagy „Halász tanár úr azt mondta…”. Vagy, hogy mi a régi évfolyamtárs-barátnőimmel, ha találkozunk, ne emlegetnénk őt, és elevenítenénk fel a régi szép emlékeket, és Halász tanár úr történeteit.

Végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy annak idején 2014-ben Szegedre irányított, és így megismerhettem őt, és három éven át a diákja lehettem. Nagyszerű volt a közös munka is, melynek során az első két mesekönyvemet lektorálta. 2015-ben pedig együtt adtuk át a Forgó Morgó rajzpályázat iskolai díjait a Tropikáriumban, amely óriási megtiszteltetés volt számomra, és nagyon örültem neki. Íme, két fotó erről az eseményről:

Megtiszteltetés az is, hogy az új mesekönyvemen a nevem az ő szállóigévé vált kérdésével együtt szerepelhet. Bár erre már nem tudtam tőle engedélyt kérni, de biztos vagyok benne, hogy nem bánja, hogy Csobogát által továbbvisszük ezt a nagyszerű hagyományt.

Lehetséges, hogy ez alatt a három év alatt halász követté váltam? Igen, lehetséges! Köszönet érte, Halász tanár úr! Ígérem, azon leszek, hogy minél többen legyünk!

Szeretettel gondolva Halász János tanár úrra, a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékének tanárára

Mészáros Fanni