A következő edzésre Petiék a szokásosnál előbb érkeztek, mert tanári értekezlet miatt elmaradt az utolsó órájuk az iskolában.
– Remélem, Csobogáték is hamarosan befutnak, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hova is folyik a szennyvíz – mondta Peti. Ebben a pillanatban bukkantak fel a vízóratestvérek az ajtóban.
– Hát ti már itt vagytok? – köszöntötték Katit és Petit.
– Igen, elmaradt az utolsó óránk! – válaszolt Kati. – De jó, hogy ti is korábban érkeztetek, mert Peti már jó sok kérdéssel bombázott a szennyvíz útjával kapcsolatban, és én nem tudok neki válaszolni!
– Nos, akkor most bőven van időnk! – állt fel Csobogát. – Ugorjunk hát fejest a WC-be, és nézzük meg, merre tart a víz, és mi is történik vele! – szólt viccelődve. Mivel Csobogáta látta Kati és Peti arcán, hogy elképzelték Csobogát képletes javaslatát, hozzátette:–Igazából nemcsak a WC-ből jut víz a szennyvízhálózatba, hanem a csapból, sőt, a mosógépből és a mosogatógépből is. A ház-tartási szennyvíz tehát minden, a háztartásból származó szennyezett vizet tartalmaz. A szennyvízhálózat továbbá hazánkban az utcán

elfolyó csapadékvizet, valamint az egyéb létesítmények és egyes ipari és mezőgazdasági üzemek szennyvizét is elvezeti. Bár az ideális megoldás az lenne, ha a csapadékvizet és a háztartási szennyvizet külön hálózatban vezetnék el, de Magyarországon sokfelé nem ilyen osz-tott, hanem egyesített hálózatot építettek ki korábban.
– Akkor én inkább a csapba ugrok fejest! – kacsintott Peti.
– Nekem meg jó lesz a mosógép – tette hozzá Kati.
– Nekem mindegy! – jelezte Csobogát. – Ahogy Csobogáta is mondta, előbb-utóbb úgyis egy helyre csobogunk… Persze mindezt csak képletesen – mosolygott. – Szóval a szennyvíz valójában az emberi vízfelhasználás folyékony hulladéka. Régebben tisztítatlanul a természetbe – legtöbbször tavakba, folyókba – engedték a szennyvizet. Mivel a talaj és a vizek is rendelkeznek öntisztító, öntisztuló képességgel (hiszen a mikrobák lebontják a szerves anyagot), ez kezdetben nem is volt nagy probléma. A népesség növekedésével, az ipari és a mezőgazdasági szennyezés erősödésével azonban a természetet túlterheltük. Így egy idő után a talaj és a vizek is egyre szennyezettebbé váltak. A népesség további növekedésével egyre többször ütötte fel a fejét valamilyen fertőző betegség, például a hastífusz, a szennyezett vizek használata miatt. Ezért elengedhetetlenné vált a szennyvíz tisztítása. Ma már szerencsére Magyarországon a legtöbb település csatlakozik a szennyvízhálózathoz, bár még nem annyi, mint a vízhálózathoz. A szennyvízcsatornán át a szennyvíz előbb a szennyvíztisztítóba jut, ahol megtisztítják.
– És ahol nem csatlakoznak a szennyvízhálózathoz, ott mi történik? – érdeklődött Kati.
– Azokon a kisebb településeken, amelyek még nem csatlakoztak a szennyvízhálózathoz, a háztartási szennyvizet az udvarban kialakított emésztőgödörben gyűjtik össze, ahonnan a szippantós kocsi időnként eltávolítja, kiszippantja, és elszállítja a tisztítóba. Ez is a közszolgáltatás része ott, ahol nincs csatornahálózat.
– Nem igazán tudom elképzelni, hogy lehet a szennyvizet megtisztítani – mélázott Peti. Csobogát a segítségére sietett:
– Lehetséges, hogy a szennyvíztisztítás egy több lépésből álló folyamat, melynek végén a megtisztított víz már biztonsággal viszszaengedhető a természetbe? – kérdezte.
– Igen, biztosan lehetséges – nevetett Peti.
– No, de miből áll ez a többlépcsős folyamat? – A szennyvíztisztítás fő célja, hogy a tisztított szennyvíz meg-felelő minőséggel rendelkezzen a tisztítási folyamat végére, és többé ne legyen ártalmas a környezetre – kezdett bele Csobogát a történetbe. – Igazából már magában a csatornában elkezdődik a tisztulás folyamata, hiszen a szerves anyag – például az emberi salakanyagok – egy részét a baktériumok elkezdik lebontani. Így mire a szennyvíz a szennyvíztisztító üzembe érkezik, már más összetételű, mint amikor elindult. A szennyvíztisztító üzemben ezt követően három lépcsőben tisztítják a szennyvizet. Az első feladat a mechanikai tisztítás. Ennek során rácsok és szűrőberendezések segítségével eltávolítják a nagyobb méretű szennyeződéseket.

– Vagy azokat a tárgyakat, amelyeket az emberek a csatornába dobálnak – gondolkozott hangosan Kati, nemrég ugyanis látott erről egy ismeretterjesztő filmet a tévében.
– Bizony, sajnos, jó sok minden előkerül ezekből a szűrőberendezésekből: mobiltelefonok, egyéb használati tárgyak, pelenkák, néha még világháborús bombák is! Egy előadáson hallottam, hogy a világháború végén sok katona dobálta a lőszereket a csatornába, nehogy az ellenség kezére jussanak. Ezek egy része időnként előkerül, és fennakad a szűrőn. Ilyenkor a csatornázási művek mindig hívja a tűzszerészeket, akik szükség esetén hatástalanítják a robbanóeszközöket – válaszolta Csobogát.
– Valójában bármi, amit beledobunk a WC-be vagy a csatornába, ami nem oda való, az, gondolom, dugulásokat okozhat, de legalábbis nehezíti a szennyvíztisztítás folyamatát – tette hozzá Kati.
– Pontosan, nagyon jól látod! – dicsérte meg Csobogát.–Tudjátok, mi az, ami még nagyon nagy problémát jelent a tisztítás során? – tette fel a kérdést Csobogáta.
A gyerekek kíváncsian néztek rá.
– A zsíros szennyeződések, például a lefolyóba öntött használt sütőolaj vagy zsír. Ezt nemcsak eltávolítani nehéz (speciális zsírfogókra van szükség), hanem a víz tetején úszva megakadályozza, hogy az oxigén a levegőből bejusson a vízbe. Ezáltal pedig a mikrobák tisztítómunkáját akadályozza, hiszen a legtöbb mikrobának is szüksége van oxigénre.
– Anya a használt sütőolajat befőttesüvegben gyűjti, és időnként, amikor tankolunk, leadjuk a tele üvegeket a benzinkútnál – jegyezte meg Peti.
– Pontosan ez a jó és követendő gyakorlat! – helyeselt Csobogáta. – Nagyon fontos, hogy ne dobjunk a WC-be és a lefolyóba semmit, ami nem oda való, és az olajat, zsírt is szelektíven gyűjtsük!
– De mi a helyzet a vécépapírral? – mélázott Peti.
– Akár hiszitek, akár nem, ma már az is megoldható, hogy a szennyvízből szűrővel leválasztott papírt újrahasznosítsák, és újból papírterméket készítsenek belőle – válaszolt Csobogáta.

Kati és Peti fintorogva jelezték: nem biztos, hogy ők lesznek a leglelkesebb felhasználói ezeknek a papírtermékeknek. A vízóratestvérek jót nevettek grimaszoló barátaikon. Majd Csobogát vette át a szót:
– A szennyvíztisztítás második lépése a biológiai tisztítás. A mechanikai tisztítás után a szennyvízben még jelentős mennyiségű szerves anyag marad, és így még nem lenne jó a vizet visszajuttatni a természetbe.
– Mint a mezőgazdasági tápanyagfelesleg, amely, ha bejut a felszíni vizekbe vízi virágzást okoz, majd előbb-utóbb oxigénhiányhoz vezet, és ezáltal a halaknak és egyéb élőlényeknek is árt? – vágott közbe Peti.
– Azaz mint az eutrofizáció, amiről már korábban beszéltünk? – csatlakozott Kati is.
– Igen, pontosan! Látom, nem felejtettétek el a korábban hallottakat! – örült Csobogát. Majd folytatta. – A biológiai tisztítás során a mikrobáké, mikroorganizmusoké a főszerep: a természetes öntisztuláshoz hasonló folyamat során ezek a parányi élőlények bontják le a szennyvízben még megmaradt szerves anyagot. Mivel a mikrobák munkájához szükséges oxigén, az úgynevezett eleveniszapos medencében folyamatos levegőztetés zajlik, vagyis folyamatosan fújják bele egyfajta buborékoló eszközzel a levegőt. Úgy mondjuk, hogy ez egy aerob folyamat, vagyis olyan folyamat, melyhez szükség van oxigénre.
– És mi a harmadik lépése a szennyvíztisztításnak? – érdeklődött Peti.
– A kémiai tisztítás, vagyis a vegyszeres kezelés. Ezzel egyrészt gyorsítják a tisztítási folyamatot, másrészt a még fennmaradó káros anyagokat eltávolítják. Tehát a három folyamat végére a szennyvízből olyan, jó minőségű víz lesz, mely már biztonsággal visszaengedhető a természetbe – fejezte be a folyamat bemutatását Csobogát. Csobogáta hozzátette:
– Képzeljétek, a szennyvíztisztítást növényekre is lehet ám bízni!
A két gyerek tátott szájjal bámult rá.
– Például a nyárfa remek szennyvíztisztító, de vízinövények szigeteit is használják, mert azok a vízbe lógó gyökereikkel kötik meg a szennyeződéseket. A speciálisan az adott szennyvízhez összeállított, általában többféle növényt és baktériumot is tartalmazó telepet élőgépnek nevezik. Ezért ezt a fajta szennyvíztisztítást élőgépes szennyvíztisztításnak is hívjuk.
– Én pedig úgy látom, hogy már megint az öltözőben rekedt négy beszélőgép, akik – szokásukhoz híven – mindjárt elkésnek az edzésről – dugta be a fejét Viki az öltöző ajtaján. – A többiek már hokiütőkkel a kezükben vízbe ugrásra készen állnak a medence partján – tette hozzá.
– Hú, ma kipróbálhatjuk a víz alatti hokit? – lelkendezett Peti. – Én Csobogáttal és Csobogátával leszek, mert ők jól bírják a víz alatt! – tette hozzá.
– Hát az biztos, hogy Csobogát az egyik, Csobogáta a másik csapatban lesz, épp ezért, mert így igazságos! – jegyezte meg Viki.
– Tényleg, az uszoda vize is szennyvíz lesz, ha már leeresztik, és nem használjuk tovább – állapította meg a medence szélén állva Peti.
– Viki, te tudtad, hogy a szennyvizet három lépésben tisztítják? Egy mechanikai, egy biológiai és egy kémiai eljárással. És a végén a megtisztított víz már visszaengedhető a természetbe anélkül, hogy károkat okozna. Hmmm…. – gondolkozott. – Csobogát, akkor a vizet valójában kétszer tisztítják? Mielőtt használjuk, és miután használjuk, ugye? – kiabált Peti, miközben próbálta összeszedni a felszerelését.
– Csobogát már a víz alatt van, Peti, te viszont most már biztos, hogy cserejátékosként a kispadon kezdesz – szólt Viki.
– Nem baj, akkor még elmesélem neked, hogy élőgépes szennyvíztisztításnak hívjuk, ha növények segítségével távolítjuk el a szennyeződéseket a szennyvízből…
– Meggondoltam magam! – mondta Viki. – Mehetsz a kezdő csapatba! – irányította Petit a medencébe. – Különben nem tudok koncentrálni az edzésre – mosolygott magában.

Érdekességek

1. Szennyvíziszap
Elolvasom

2. Szennyvízből ivóvíz
Elolvasom

3. Filmajánló
Elolvasom

További mesék

10. Egy következő edzés – Riválisok
Elolvasom

11. A következő edzés – Vízerőművek
Elolvasom

12. Egy újabb edzés – Árvizek
Elolvasom