A második edzés előtt Kati és Peti újdonsült barátaikkal ismét az öltözőben találkoztak. Kati, aki nem felejtette el, hol is hagyták abba a beszélgetést legutóbb, így szólt Csobogátához:
– Legutóbb épp belekezdtél abba, hogy a vízzel való takarékoskodás nagyon fontos. Erről már Forgó Morgóval is beszélgettünk, meg az iskolában is tanultunk róla a Víz Világnapja kapcsán. Tudom, hogy a víz örökös körforgásban van…
– …a tengerekből és egyéb felszíni vizekből párolog, vízgőzként bekerül a levegőbe, ahol előbb-utóbb felhő képződik belőle, a felhőből pedig a víz csapadék formájában visszakerül a Földre. Ott beszivárog a talajba és a kőzetekbe, előbb-utóbb eljut egy kis patakba, majd egy nagyobb folyóba, és végül beleömlik egy tóba vagy a tengerbe – fejezte be nővére mondandóját büszkén Peti.
Kati mosolygott, és nagyon büszke volt testvérére, hogy ilyen jól emlékezett a víz körforgására, melyről legutóbb Körforgó Morgóval beszélgettek.

–…és víz van bőven a Földön, hiszen a Föld felszínének több mint kétharmadát víz borítja. Akkor valójában mi a legnagyobb probléma? – kérdezte Kati.
Csobogát is bekapcsolódott a beszélgetésbe:
– Valóban van bőven víz a Földön. De vajon ennek a hatalmas vízkészletnek mekkora része az édesvíz? – kérdezte.

Kati és Peti elgondolkoztak, de nem tudták a választ (pedig rémlett nekik, hogy mintha erről Forgó Morgóval is beszéltek volna már). Kíváncsian néztek barátaikra. Csobogát a segítségükre sietett:
– Lehetséges, hogy a Föld teljes vízkészletének mindössze 2,5 százaléka édesvíz, és a többi sós víz? – nézett kérdően Katira és Petire. Peti félénken válaszolt:
– Hát, talán lehetséges… Azt hiszem, Forgó Morgó is ezt említette, csak elfelejtettem – vallotta be.
– Hát persze, hogy lehetséges! – bátorította Csobogát. – És még azt is nagyon fontos tudni, hogy ennek a 2,5 százalék édesvízkészletnek is a nagy részét, kb. a kétharmadát fagyott állapotú víz: a sarki jégsapkák, a magas hegyekben található gleccserek és az állandó hótakaró teszi ki. Az édesvízkészletnek majdnem az egyharmadát adja az a vízmennyiség, amely a felszín alatt van, és mindössze alig fél százalék az az édesvíz, amely a felszínen és a légkörben található.
– Ami az emberek által felhasznált vízmennyiséget illeti – folytatta Csobogáta –, a felszín alatti édesvízkészletek is fontosak, hiszen sok helyen ez a víz adja az ivóvíz nagy részét. Így valójában – az emberi tevékenységnek köszönhetően – ennek a vízbázisnak egy része is bekapcsolódik a körforgásba. Igazából bőven van víz a Földön. A legnagyobb probléma jelenleg – még kb. egy-két évtizedig – nem az, hogy nincs elég víz, hanem az, hogy a rendelkezésre álló és felhasználható víz a Föld teljes területét nézve nagyon egyenlőtlenül oszlik meg: míg egyes területeken vagy országokban – így például Magyarországon is – nagyon jó a helyzet, mert bőven vannak elérhető és jó minőségű vízkészletek, addig máshol – például sok távoli országban – nagyon kevés víz áll rendelkezésre. Erre a problémára a Föld növekvő népessége és a klímaváltozás csak ráerősít.

Kati elgondolkozott, majd megszólalt:
– Amikor a nyáron Horvátországban, Korčula szigetén nyaraltunk, egy ideig finom víz jött a csapból, és azt ittuk. Majd egyik napról a másikra olyan sós lett, hogy ihatatlanná vált. Kérdeztük a helyi lakosokat, mi történt. Azt mondták, hogy már húsz éve nem volt ilyen: akkora volt a szárazság, hogy… hogy is mondták? Szóval, hogy az a víz a Föld mélyében, ahonnan jön a csapvíz… nem tudom pontosan elmagyarázni, de asszem, az volt a lényeg, hogy a tengervíz visszafelé kezdett folyni, és elöntötte ezt a vizet, ezért lett sós a csapvíz.

Csobogáta mosolyogva hozzátette:
– Az történhetett, hogy a felszín alatti vízbázis szintje a szárazság miatt nagyon lecsökkent, annyira, hogy, a tengervíz valóban beszivárgott, és ezért a csapból jövő víz is sós lett.
– Igen! – vágta rá Kati lelkesen. – Most már emlékszem, hogy ezt mondták! A helyi önkormányzat minden idős és beteg lakosnak ingyen adott palackozott vizet, mi pedig vásároltunk a boltban.Peti is felbátorodott:
– És a nagy szárazság miatt többször is láttuk, hogy ég az erdő. Hidroplánok jöttek, tengervizet gyűjtöttek, és azzal oltották a tüzet.

A helyi szőlősgazdák később arra panaszkodtak, hogy az oltás során a sós vízből bőven jutott a szőlőültetvényekre is, szóval nem számí-tanak jó termésre, és ez elég nagy baj, mert ők a szőlőből élnek.
– Látjátok, bár ti még nagyon fiatalok vagytok, már ti magatok is szembesültök vízproblémákkal – mondta Csobogáta.
– Nagyon sok, sőt, egyre több ilyen eset van világszerte. Fontos látni, hogy milyen nagyok az egyes területek között az egyenlőtlenségek. Míg egyes országokban, térségekben szűkösség van vízből, és egyre több takarékossági intézkedést kell bevezetniük, addig máshol, ahol bőven van víz, az embereknek ez természetes, és nem figyel-nek a takarékoskodásra. Magyarországon is hasznos lenne például gyűjteni a csapadékvizet, ahogy néhány nagyon környezettudatos,

családi házban lakó család meg is teszi, s az összegyűjtött vízzel locsol. Sajnos azonban ez még nem általános gyakorlat, mert nem vagyunk vízszűkében. Sőt, nálunk a drága eljárással tisztított, ivóvíz minőségű vízzel öblítjük a WC-t, mossuk az autót és locsol-juk a kertet, s ez a víz a szennyvízhálózatba kerül.
– A Földön jelenleg hét és fél milliárd ember él, de ebből nagyjából két és fél milliárd ember ivóvízellátása nem megfelelő – folytatta Csobogát. – Tehát a Föld lakosainak kb. a harmada nem jut megfelelő ivóvízhez – fejezte be.
– Mit jelent az, hogy nem jó minőségű a víz? – kérdezte Peti. – Túl koszos?
– Igen. Sok tevékenységünkkel árthatunk a víz minőségének. Így például a mezőgazdasági vagy az ipari tevékenység is szennyezi az ivóvízbázisokat, de az emberi salakanyag is. Ha például a szennyvíz tisztítatlanul jut a folyóba, de a folyó vizét utána a helyiek például ivásra vagy főzéshez tisztítás nélkül használják, akkor az ártalmas baktériumok, például a kólibaktérium hasmenést okoz, amely súlyos esetben kiszáradáshoz és akár halálhoz is vezethet. Régebben számos járvány is felütötte a fejét az ilyen területeken, például a hastífusz vagy a kolera – válaszolt Csobogáta.
– Akkor valójában azt, hogy mi itt Magyarországon nagyon jó helyzetben vagyunk, az is mutatja, hogy nem becsüljük meg eléggé ezt a fontos kincsünket, a jó minőségű vizet, és nem takarékoskodunk eléggé – jegyezte meg elgondolkodva Kati. – Sokkal, de sokkal jobban oda kellene figyelnünk erre… – tette hozzá, de a mondatot már nem tudta befejezni, mert Viki, aki időközben megjelent az öltözőben, közbeszólt:

– Meg arra is oda kéne figyelni, hogy hány óra van! Már öt perc késésben vagytok az edzésről – dorgálta szelíden a gyerekeket.
A lurkók gyorsan felkapták a felszerelésüket, és elindultak a medencéhez. Persze Peti kíváncsiságának nem lehetett gátat szabni:
– És mivel szennyezzük még a vizeket? – kérdezte a vízóragyerekektől. A válasz azonban Vikitől érkezett:
– Ezt majd legközelebb megbeszélitek! Most irány bemelegíteni!

Érdekességek

1. A víz körforgása
Elolvasom

2. A Föld szférái
Elolvasom

3. Vízproblémák a világban
Elolvasom

További mesék

4. A harmadik edzés – A vízszennyezés
Elolvasom

5. A negyedik edzés – Mekkora a vízlábnyomod?
Elolvasom

6. Az ötödik edzés – Geológus-búvárkodás
Elolvasom