Anya az ajtóban állt, és Peti iskolatáskáját méregette.
– Peti, nekem gyanús ez a táska! Biztos, hogy mindent bepakoltál a mai napra? – kérdezte az uzsonnát az üres táskába futtában beszóró lurkótól.
– Igen, itt az uzsonnám és a kulacs vizem! – válaszolt Peti. – Más ma nem kell.
– És a tolltartó? A füzetek? A tankönyvek? – próbált némi segít-séget nyújtani anya a szokásos reggeli iskolai készülődéshez.
– Anya! Peti igazat mond! Nem kell semmi más, mert ma lesz a Nagy Sportágválasztó Nap az iskolában. Nem emlékszel? – állt ki a testvére mellett Kati.

Anya a fejéhez kapott:
– Ajaj! Teljesen megfeledkeztem róla. Még jó, hogy ti fejben tartjátok, hogy mikor nem lesz tanítás – kacsintott a gyerekekre. – Nos, akkor ez egy nagyszerű nap, mert talán végre eldöntitek, hogy mit is szeretnétek sportolni. Már itt az ideje, hogy válasszatok valamit. Kíváncsian várom délután a beszámolótokat! – engedte útjára a gyerekeket anya.

– Én már mondtam, hogy búvárkodni akarok… De hogy búvárkodjak tenger nélkül? – dünnyögte magában Peti. – Biztos megint csak a fociról lesz szó, az meg engem nem érdekel… – lógatta a fejét.
– Gyere már, ne morogj annyit! Még a végén elkésünk! – sürgette Kati. – Nem kell fociznod, ha nem akarsz! Biztos lesz más lehetőség is. Én kíváncsi vagyok! – tette hozzá mosolyogva.

A Nagy Sportágválasztó Napon teljesen megtelt az iskola hatalmas tornaterme. Rengeteg sportág képviselői eljöttek, hogy beszélgessenek a gyereksereggel, és agitálják, azaz rábeszéljék őket arra, hogy legyenek tornászok, kézilabdázók, kosarazók, teniszezők vagy éppen focisták. Kati az osztálytársaival lelkesen nézelődött, és csevegett mindenkivel, Peti viszont még mindig nem hagyta abba a duzzogást, és a sarokban egy zsámolyon üldögélt, amikor hirtelen egy ismerősre lett figyelmes a tömegben. Örömében felugrott, és odaszaladt hozzá.

– Forgó Morgó! Hát te meg hogy kerülsz ide? De jó, hogy itt vagy! – ölelte át barátját.
– Szervusz, kis barátom! Én is nagyon örülök, hogy találkozunk! – üdvözölte Petit Forgó Morgó, az energiapazarlásunk miatt zsör-tölődő villanyórabarát. – Képzeld, felkértek, hogy tartsak egy előadást a takarékoskodásról…
–…és te, persze, elvállaltad! – fejezte be a mondatot Kati, aki időközben szintén észrevette Forgó Morgót.
– Hát persze, hogy elvállaltam! – ölelte át Forgó Morgó a gyerekeket. – Főleg, hogy tudtam, ti is ebbe az iskolába jártok, és így biztosan újra találkozunk! S lám, így is lett! – mosolygott. – No, de meséljetek! Melyik sport tetszik nektek? Választottatok már valamit?
– Én gondolkozom a teniszen… – mondta félénken Kati –, de még nem vagyok biztos benne!
– Engem nem érdekelnek ezek a sportok! – fonta keresztbe Peti a karját maga előtt durcásan. – Én búvárkodni szeretnék!
– Hát akkor miért nem beszélsz Dodó búvárral, ott, a sarokban, a búvárszövetség standjánál? – mutatott a tornaterem vége felé Forgó Morgó.

Peti, mivel nem látott át a nagy tömegen, gyorsan felmászott a bordásfalra, és úgy kémlelte a tornatermet, majd hirtelen felkiáltott:
– Látom! Ott van Dodó! Gyere, Kati, kérdezzük meg, hogy lehet-ne-e búvárkodnunk! – fordult a nővéréhez.

A két gyerek – és, persze, Forgó Morgó is – átverekedte magát a kisebb-nagyobb beszélgető gyerekcsoportokon, míg végül elju-tottak a Magyar Búvár Szakszövetség standjához.

Dodó – a nyári szünetben, a horvátországi nyaralás során megismert búvároktató – már messziről köszöntötte őket:

– Nahát, micsoda meglepetés! Kedves ismerősök nyárról! Kati, Peti és Forgó Morgó, hogy vagytok?
– Dodó, de jó, hogy te is itt vagy! – ölelte át őt is Peti. – Nem túl jól, mert a sportágválasztás nehéz. Én búvárkodni szeretnék! De hogy tudnék búvárkodni, mikor itt nincs is tenger?
– Igen, én is szívesen búvárkodnék – csatlakozott Kati. – De ha délelőtt iskolába megyünk, akkor délután, tényleg, hol tudnánk merülni? – gondolkozott el ő is.
– Türelem, türelem, gyerekek! – csitította őket Forgó Morgó. – Szerintem Dodó mindent elmesél nektek!
– Úgy bizony! – helyeselt Dodó. – Akit érdekel a búvársport, gyorsan csücsüljön le ide körbe a párnákra, és már indul is búvárcsábítás! Kati, Peti és még jó pár gyerek kényelmesen elhelyezkedtek, Dodó pedig mesélni kezdett.–Tudjátok, ahhoz, hogy búvárkodjatok, nem feltétlenül szüksé-ges tenger. Amit Kati és Peti, ti a nyáron Horvátországban kipró-báltatok, az könnyűbúvárkodás volt, mely, úgy mondjuk, hogy kedvtelési célú búvárkodás. De létezik a búvárkodásnak a sport-ágazata is. Sőt, még búvárversenyekre is lehet járni! A gyerekek tátott szájjal hallgatták.

– Többfajta búvársport is létezik: a legnépszerűbb az uszonyos-úszás, hétköznapi nevén búvárúszás. Ez egy nagyon látványos sport, az uszonyosúszók sokkal gyorsabbak a medencében, mint a hagyományos úszók. Ezért nevezik ezt a sportot a medence Forma–1-ének. Az úszáshoz az úszók uszonyt használnak, például delfinuszonyt.
– Az milyen? – kérdezte Peti.
– Olyan, mint a delfin farokúszója. A két láb egy nagy uszonyban, együtt van bebújtatva, és az úszó delfinmozgással halad.
– Ez olyan, mint a sellőuszony? – kérdezte Kati. Dodó mosolygott:
– Igen, pont olyan. De pikkelyes sellőruhát azért nem kell felvenni – tette hozzá. Ezen mindannyian jót nevettek.
– Persze többféle versenyszám van. Olyan is létezik, melyben kisméretű uszonnyal és légzőcsővel a víz felszínén úsznak az úszók, és olyan is, amelyben egy kis palackkal és légzőautomatával mélyebben úsznak a medencében anélkül, hogy a felszínre feljönnének. A távokban is van különbség: rövidebb és hosszabb versenytávok is vannak.
– És melyiket válasszuk? – érdeklődött Kati.
– Ebben a sportban fokozatosan kell haladni. Ha már jól úsztok, akkor érdemes kipróbálni a búvárúszást. Először kisméretű uszonnyal fogtok kezdeni légzőcső nélkül, majd jöhet a légzőcsöves úszás. A nagy delfinuszonyhoz, vagy más néven monofinhez egy kicsit nőni és erősödni kell, mert az az uszony már jóval nagyobb és nehezebb. Ha szorgalmasak vagytok, előbb-utóbb mindenfajta búvárfelszereléssel megismerkedtek, és meglátjátok majd, hogy melyik tetszik, melyikben vagytok a legügyesebbek.
– Dodó, nekem ezek nagyon tetszenek! Hogy lehet, hogy még soha nem is hallottunk erről a sportról? – kérdezte Peti.
– A tévében sem láttunk soha ilyen versenyt.
– Az uszonyosúszás – sajnos – ma még nem olimpiai sportág, és ezért nem annyira népszerű, pedig a magyar búvárúszók nagyon ügyesek és sikeresek. Képzeljétek, az egyik legeredményesebb versenyzőnk, Petra több számban is többszörös világbajnok és világ-csúcstartó. Bizony, nagyon gyorsnak kell lennie annak a búvárnak, aki őt le szeretné győzni!
– És vannak másfajta búvársportok is? – érdeklődött Peti.
– Vannak bizony! Hallottatok például a víz alatti hokiról?
– Víz alatti hokiiiiiiiii?????? Micsodaaaaaa?????? Te most viccelsz, Dodó? – hitetlenkedett Peti.
– Furcsán hangzik, igaz? De létezik ez a sportág is. A XX. század közepén egy angol búvárklubban találták ki, azért, hogy a téli idő-szakra, amikor hideg volt a tenger a búvárkodáshoz, valamilyen elfoglaltságot tudjanak biztosítani a klub búvárainak. Mára népszerű sporttá vált, 2013-ban Magyarországon, Egerben volt a világbajnokság, ahol 17 ország 69 csapatának csaknem 1000 versenyzője mérte össze tudását.
– Dodó, és hogy lehet hokizni a víz alatt? Hiszen ott nem is kapunk levegőt! – mélázott Peti.
– Bizony, nem egyszerű sport! Csak a legkeményebbeknek való – kacsintott Dodó Petire. – Egy 25×15 méteres, legalább két méter mély medence alján játsszák. Egy csapatban tíz játékos van. Egyszerre összesen hat játszik, négy pedig csere, de a játék során – mivel tényleg nehéz egy levegővel a víz alatt hokizni – folyamatosan

cserélik a játékosokat, hogy egy kicsit mindenki tudjon pihenni. Egy mérkőzés két 15 perces félidőből áll. Minden játékosnak uszo-nya, légzőcsöve és egy kis ütője van. A játék lényege, hogy a másfél kilós, műanyaggal bevont ólomgolyót az ellenfél háromméteres kapujába kell a medence alján beütni. A nézők számára pedig víz alatti kamerák továbbítják az eseményeket hatalmas kivetítőkre.
– Hú, ez nagyon izgi! – lelkesedett Peti. – Gyerekek is lehetnek víz alatti hokisok?
– A Magyar Búvár Szakszövetségben most azt tervezzük, hogy ellátogatunk több iskolába, hogy minél több, legalább tízéves gye-reket megnyerjünk ennek a sportágnak. De azt javaslom, hogy először az uszonyosúszást próbáljátok ki, hiszen az az alapja a víz alatti hokinak is.
– Asszem, én már választottam is sportot! – pattant fel Kati.
– …és én is! – csatlakozott Peti.–Búvárúszók leszünk! – mondták egyszerre.

A nap során Kati és Peti még sokat kérdezősködött a búvársportokról. És, persze, meghallgatták Forgó Morgó előadását is az energiahatékonyságról. A program végén elbúcsúztak Forgó Morgótól és Dodótól:
– Olyan jó, hogy újra találkoztunk!
– Én is nagyon örültem, hogy láttalak benneteket! És annak is, hogy lesz két ifjú búvárúszónk! Vagy hokisunk? – integetett Dodó a gyerekeknek.
– Ügyesek legyetek! Aztán legközelebb, ha találkozunk, majd mindent töviről hegyire elmeséltek! – búcsúzott Forgó Morgó is.

Anya már tűkön ülve várta a gyerekeket. Amikor hazaértek, még a kérdést sem volt lehetősége feltenni, Kati és Peti ugyanis a táskájukat elhajítva rohantak be a lakásba, és újságolták a híreket:
– Anya, anya! Megvan a sport, kiválasztottuk végre! Én sellő leszek! – lelkendezett Kati.
– Én pedig víz alatti Forma–1-es pilóta, aztán pedig, ha az már jól megy, akkor víz alatti hokis! – nevetett Peti.

Anya kissé aggódva hallgatta őket, majd így szólt:
– Jesszus, hát ti meg miket hordtok itt össze? Forma–1 a víz alatt, meg hoki? Meg sellő? Biztos, hogy az iskolában voltatok? Nem tévedtetek el útközben valahol?
– Neeem-neeeem… – hahotázott Kati és Peti. – Erről hallottunk ma, és ezt választottuk! Jó? Mehetünk?
– Apa, gyere légyszi, és hozz egy lázmérőt! A gyerekek félrebeszélnek, attól tartok, betegek lettek! – szólt anya apának viccesen.
Erre már apa is megjelent:
– Miket hallok? Víz alatt nem lehet hokizni, Peti! Miről beszélsz?
– De bizony lehet! – állt testvére mellé Kati. – Magyarország már világbajnokságot is rendezett!
– Na, akkor erről mindent tudni szeretnék! – ült le apa a kanapéra.
– És én is! – ült mellé anya. – Csupa fülek vagyunk!

A gyerekek pedig mindent elmeséltek. A találkozást Forgó Morgóval és Dodóval, az búvársportokat és a választásukat. A beszámoló végén apa anyához fordult:
– Hát, anya, úgy látom, a gyerekek tényleg búvárok lesznek! – mosolygott.Kati és Peti boldogan bújtak hozzájuk.

Érdekességek

1. Uszonyos úszás
Elolvasom

2. Víz alatti hoki
Elolvasom

3. Magyar Búvár Szövetség
Elolvasom

További mesék

2. Első edzés – ne te mosogass!
Elolvasom

3. Második edzés – Égető vízproblémák
Elolvasom

4. Harmadik edzés – A vízszennyezés
Elolvasom