A tanév utolsó edzése előtt Peti türelmetlenül várta Csobogátékat. Közben Katinak magyarázott:
– Most már tutira megkérdezem tőle! Már régóta akartam, de valahogy mindig elfelejtettem, mert mindig elterelte a figyelmemet egy érdekes témával.
Kati mosolygott, de titkon ő is várta a magyarázatot. Amikor a vízóratestvérek megjelentek az ajtóban, Peti azonnal Csobogátnak szegezte a kérdést:
– Csobogát! Mi ez az örökös lehetségesezés? Áruld már, miért adod elő mindig ezt a jelenetet! – kérdezte.
– Azért, mert a kedvenc tanárát utánozza! – vágta rá Csobogáta. – A fejébe vette, hogy ő is tanár lesz, sőt, egy klubot is alapított.
– Milyen klubot? – érdeklődött Kati.
– Ahhoz, hogy a vízzel kapcsolatos ismeretek minél több gyerekhez eljussanak, sok-sok okos és elkötelezett tanítóra van szükség – kezdett bele a mondandójába Csobogát. – Én szeretnék minél több követet halászni a gyerekseregből, akik hozzám hasonlóan továbbadják a társaiknak, amit megtanultak, hogy egyre többen óvják a természetet, és egyre többen takarékoskodjanak ezzel a csodálatos természeti kinccsel, a vízzel. Ezért hoztam létre a HKK-t, vagyis a Halász Követek Klubját.
– Húúúú! – álmélkodott Peti. – És sok követ van már a klubban?
– Még egyelőre csak én és Csobogáta – vágta rá Csobogát –, de még csak nemrég alapítottam meg, szóval még nem volt időm követeket halászni – mentegetőzött.
– És mi is lehetünk halász követek? – érdeklődött félénken Peti. – Mert én szeretnék belépni ebbe a klubba, ha lehet – tette hozzá.
– Hát persze! – lelkendezett Csobogát. – De ahhoz le kell tennetek a halász követek esküjét.
Peti Katihoz fordult, és halkan odasúgta neki:
– Na, mit gondolsz? Belépjünk a klubba? Vajon mi lehet ez az eskü?
– Hát nem tudom, de én is szívesen belépek! Már Forgó Morgótól és Körforgó Morgótól is sokat tanultunk a környezetvédelemről, az utóbbi időben meg Csobogáttól és Csobogátától, szóval szerintem már egész jól felkészültünk, hogy mi is halász követek lehessünk! – mélázott Kati.
– Rendben, letesszük az esküt! – fordult magabiztosan Csobogáthoz.
– Nos, ez nagyszerű! – állt fel egy székre Csobogát. – Akkor álljatok ide elém, jobb kezeteket helyezzétek a szívetekre, és mondjátok utánam az eskü szövegét. Csobogáta mosolyogva nézte a kissé idegesnek tűnő Katit és Petit, akik – az utasításnak megfelelően – felsorakoztak Csobogát előtt, és felkészültek az eskütételre.
Csobogát pedig egy pillanatra behunyta a szemét, megadva eme fontos pillanatnak a kellő

tiszteletet, majd méltóságteljesen és lassan belekezdett:
– Én, Csobogát …. itt persze ti a saját neveteket mondjátok! – szólt a biztonság kedvéért…
– Én Kati … Én Peti…

–…ezennel határozottan és visszavonhatatlanul kijelentem…
– …ezennel határozottan és visszavonhatatlanul kijelentem…
– hogy halász követté szeretnék válni.
– hogy halász követté szeretnék válni.
– Ígérem, hogy védem és óvom a természetet, akárhol járok is a világban…
– Ígérem, hogy védem és óvom a természetet, akárhol járok is a világban…
– …és takarékoskodom az energiával és a vízzel.

–…és takarékoskodom az energiával és a vízzel.
– Igyekszem minél kisebb vízlábnyomot hagyni magam után.
– Igyekszem minél kisebb vízlábnyomot hagyni magam után.
– Amit én már megtanultam, azt szeretettel továbbadom azoknak a társaimnak, akik még nem tudnak annyit, mint én.
– Amit én már megtanultam, azt szeretettel továbbadom azoknak a társaimnak, akik még nem tudnak annyit, mint én.
– Sosem feledem…
– Sosem feledem…

–…hogy a szén-dioxid légköri szintje 2013. május 13-án lépte át a 400 ppm-et…
– A micsodát??? – fordult Peti Katihoz segítségért.
– Pszt! Nem tudom… Nem értem én sem, de csak mondjad! – súgta oda a testvérének Kati.
– De ha nem értjük, akkor hogy fogjuk betartani? – aggodalmaskodott Peti.
Csobogáta a sarokban mosolygott.
– Valami gond van? – tért vissza az időközben szinte meditatív kábulatba esett Csobogát.
– Nem, semmi… – válaszolt félénken Peti – csak megtennéd, hogy az utolsó mondatot megismétled? Mert már elfelejtettem… – vallotta be.
– Szóval! Sosem feledem, hogy a szén-dioxid légköri szintje 2013. május 13-án lépte át a 400 ppm-et…
– Sosem feledem, hogy a szén-dioxid légköri szintje 2013. május 13-án lépte át a 400 ppm-et…
– …és ezt a Hawaii szigetén fekvő Mauna Loa nevű vulkánban található mérőállomáson mérték.
– …és ezt a Hawaii szigetén fekvő….
– Mauna Loa – súgott mosolyogva Csobogáta.
– …Mauna Loa nevű vulkánban található mérőállomáson mérték.
– …továbbá, hogy a sütőpor nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaz…
– …továbbá hogy a sütőpor nátrium…
– …hidrogén-karbonátot – súgott újra Csobogáta.
– …hidrogén-karbonátot tartalmaz – ismételte Kati és Peti, miközben Csobogáta a háttérből integetett Csobogátnak, hogy elég legyen már az esküfaragásból, mert a végén még azelőtt visszalépnek az első tanítványai a Halász Követek Klubjából, hogy beléptek volna.
Szerencsére Csobogát vette az üzenetet:
– Isten engem úgy segéljen! – fejezte be az esküt.
– Isten engem úgy segéljen! – könnyebbült meg Kati és Peti, hogy ha nehezen is, de teljesítették ezt a komoly feladatot.
Csobogát lelépett a székről, odalépett a gyerekekhez, és kezet fogott velük:
– Gratulátok nektek! Most már ti is halász követek vagytok, a Halász Követek Klubjának oszlopos tagjai. Véssétek ezt jól a szívetekbe, és sose feledjétek, mit vállaltatok!
Ebben a pillanatban Viki dugta be a fejét az ajtón.
– Tudjuk, elkésünk az edzésről! – kiáltotta kórusban a négy gyerek.
Felkapták a felszerelésüket, és már el is suhantak mellette, aki magában nevetve csak annyit mondott:
– És egyúttal a Környezetvédő Késők Klubjába is felvételt nyertetek, lurkók!
Este otthon Katit és Petit a szüleiken kívül egy meglepetésvendég, Forgó Morgó is várta. Nagy volt az öröm! A gyerekek hosszasan mesélték a búvárúszós élményeiket, és persze a barátságukat Csobogáttal és Csobogátával.
Peti, hogy a frissen szerzett tudását egy kicsit fitogtassa, apához fordult:
– Apa, te tudod, hogy hívják azt a vulkánt, ahol a levegő szén-dioxid szintjét mérik? – kérdezte.
Apának persze fogalma sem volt, mi a válasz.
Peti rögtön a segítségére sietett, immár egy frissen avatott halász követhez méltón:
– Lehetséges, hogy a Hawaii szigetén fekvő Mauna Loa nevű vulkánról van szó? – kérdezte Csobogátot utánozva lassan és tanáriasan.
Forgó Morgó felkapta a fejét. Régi szép emlékek jutottak az eszébe, amikor még ő is az iskolapadban ült, és Halász tanár úr vicces és tanulságos történeteit hallgatta. Ha valamit nem tudtak, Halász tanár úr azonnal a segítségükre sietett azzal a bizonyos „lehetséges?” kezdetű kérdéssel. Sosem volt türelmetlen és sosem volt fáradt ahhoz, hogy a tudást a nebulók fejébe szuszakolja. Nála még az a diák is megszerette a kémiát, aki rettegve lépett be az első laborgyakorlatra. Mert Halász tanár úr óráin a bonyolult és unalmas kémiai képletek a bennünket körülvevő világban megelevenedtek, s cseppkövek, fincsi sütemények vagy éppen veszélyes, ámde a megismeréssel már sokkal kevésbé félelmetes anyagok formájában öltöttek testet. A kémiai reakciók sem csupán nehéz matematikai egyenletek voltak, hanem izgalmas, élettel teli események, melyek során a baktériumok megtisztították a vizet, vagy a sütőben megsült a friss kenyér. Egyesek ez utóbbinak még az illatát is érezni vélték az órán.

“Milyen fantasztikus, ha olyan tanárunk van, aki ilyen szeretettel tanít, aki ilyen példakép tud lenni, és akire mindig örömmel emlékezünk!” – mosolygott magában.
“Vajon lehetséges, hogy az ilyen tanároknak, tanítóknak, no és persze a halász követek egyre népesebb táborának köszönhetően egyre többen lesznek, akik óvják a környezetet, takarékoskodnak az energiával és a természeti erőforrásokkal? Akik tudják, hogy a tiszta víz mekkora érték, és milyen fontos óvnunk az élethez nélkülözhetetlen kincsünket?” – morfondírozott Forgó Morgó.
“Igen, lehetséges!”

Érdekességek

1. Szén-dioxid
Elolvasom

2. HKK
Elolvasom

3. Halász tanár úr
Elolvasom

További mesék

1. A nagy sportágválasztó nap
Elolvasom

2. Az első edzés – ne te mosogass!
Elolvasom

3. A második edzés – Égető vízproblémák
Elolvasom