A következő edzés alkalmával a gyerekek meglepődtek, mert Viki az öltözőben várta őket:
– Két rossz és egy jó hírem van a számotokra – fogadta moso-lyogva a két, egyszerre érkező testvérpárt. – Melyikkel kezdjem?
– A jóval! – vágta rá gyorsan Peti.
– Ne! Inkább a rosszal! – javasolta Kati, akihez Csobogáta is gyorsan csatlakozott. A fiúk kelletlenül beletörődtek a hírek lányok által felállított sorrendjébe.
– Szóval, az egyik rossz hírem, hogy ma egy úszóverseny miatt foglalt az uszoda, így nem lesz búvárúszó edzés. A másik pedig, hogy mivel nem kell átöltöznötök, elmarad a mai traccsparti! – mondta Viki kissé incselkedve, a gyerekek arcát figyelve.
– Hát – ezek után – vajon mi lesz a jó hír? – kérdezte mélabúsan Peti.
– A jó hír pedig az, hogy edzés helyett szerveztem nektek egy remek előadást. Egy kedves barátom, Gergő, aki geológus, a kedvenc témátokról, a vízről fog nektek mesélni.

– Mi az, hogy geológus? – fordult Peti Csobogáthoz, miközben az előadóterem felé sétáltak a többi gyerekkel együtt.
– A geológus az a szakember, aki a Föld szerkezetével és a mélyben zajló földtani folyamatokkal foglalkozik.
– Például a kőzetekkel meg a vulkánokkal? – kérdezte Kati.
– Igen, ezekkel is. Sőt, még azt is ismeri, hogy a földtörténet sok millió éve során hogyan vándoroltak a kontinensek, hogyan emelkedtek ki a tengerből egyes helyeken a mai hegységek, és hogy borította el a tenger a korábbi szárazföldi területeket – válaszolta Csobogáta.
– Akkor lehet, hogy a barlangokról is fog mesélni nekünk Gergő? – kérdezte Peti fellelkesedve.
– Hát, reményeim szerint nemcsak a barlangokról, hanem a barlangi búvárkodásról is – válaszolt Csobogát.

A gyerekek elhelyezkedtek a székeken, Gergő pedig épp csak bemutatkozott, amikor Peti keze a magasba emelkedett:
– Te barlangi búvár vagy? – kérdezte Gergőtől türelmetlenül, mert Csobogát nagyon felcsigázta a kíváncsiságát.
– Peti, szerintem Gergő nagyon sok érdekességet hozott nektek mára. Hagyjuk őt egy kicsit kibontakozni, mielőtt kérdésekkel bombázzuk! – javasolta Viki.
– Semmi gond! – válaszolta Gergő. – Ez nem is rossz kezdet! – folytatta. – Igen, én geológus és barlangi búvár is vagyok. A geológia a földtudományokkal foglalkozó egyik tudományág, s aki ezzel foglalkozik és kutatni szeretne a Föld mélyében, az előbb-utóbb barlangásszá válik, hiszen a Föld belsejébe a legkönnyebben a barlangokon át hatolhatunk be. Aki elindul a barlangokban, az előbb-utóbb vízhez ér, egy vízzel elárasztott szifonhoz. Így, ha tovább szeretne haladni a barlang belső szakaszai felé, kénytelen lesz megtanulni a barlangi búvárkodás fortélyait is, ami sokkal, de sokkal nehezebb és veszélyesebb, mint a kedvtelési célú könnyűbúvárkodás.
– Miért? – kérdezte azonnal Peti.
– Szerintem erre a kérdésre te magad is tudsz válaszolni, Peti! Gondolkodj egy kicsit. Vajon milyen nehezítő körülmények vannak egy barlangban? – kérdezett vissza Gergő.
– Hát… nincs fény. Gyakorlatilag, gondolom, előbb-utóbb tök sötét lesz benne – válaszolt Peti.
– …és nagyon szűk járatokban kell haladni a víz alatt a nagy búvárfelszereléssel – tette hozzá Kati.
– Bizony, így van! S bár van lámpánk, sokszor, ha felkavarjuk az üledéket, akkor a lámpa sem segít a látásban. Ezért nagyon figyelnünk kell, hogy az uszonyunkkal ügyesen ússzunk. Ha nem rúgjuk fel magunk körül a homokot, akkor csodálatos látvány tárul elénk.
– De ha mégis felrúgjátok, vagy elromlik a lámpa, akkor hogy találtok vissza? – kíváncsiskodott tovább Peti.
– A barlangi búvárkodás során sokszor több órát töltünk a barlangban a víz alatt. Rengeteg járat van odalenn, még ha tökéletes is a látás, akkor is könnyen el lehetne tévedni, ha nem „köteleznénk”. A barlangi merülések során a kötelezés mindig kötelező. Ez azt jelenti, hogy barlangban csak úgy lehet merülni, ha van kiépített vezetőkötél a barlang falán. Ha először merülünk valahol, akkor nekünk kell a merülés során ezt kiépítenünk, és ennek mentén, a kötelet fogva kell haladnunk. Ez egy nagyon fontos szabály. Az előadás végén majd mutatok nektek felvételeket barlangi merülésekről,

de most arra lennék kíváncsi, tudjátok-e, hogy milyen kőzetben alakulnak ki a legszebb barlangok? Annyit segítek, hogy ebben a folyamatban a víznek is szerepe van.

A gyerekek gondolkodtak. Elsőként Kati jelentkezett:
– Anyáékkal voltunk egy nagyon szép barlangban, az Aggteleki-cseppkőbarlangban. Ha jól emlékszem, akkor ez mészkőhegységben van – mondta Kati.
– Nagyon jól emlékszel! – dicsérte meg Gergő. – Az Aggteleki cseppkőbarlang, más néven Baradla-barlang, az Aggteleki Nemzeti Parkban található. Ez a 25kilométer hosszú barlang nagyrészt pont Magyarország és Szlovákia határán található. A járatrendszerből kb. 5 kilométer esik Szlovákia területére. Valóban, a mészkőhegységek-ben sok barlang alakul ki. Például a Bükk-hegységben több mint 1100 barlangot tartanak nyilván, melyek csodálatos cseppköveket rejtenek. A mészkő üledékes kőzet. Ez a Bükk-hegység esetében azt jelenti, hogy a kőzet sok-sok millió évvel ezelőtt a területet akkor borító tengerben élt apró, meszes vázú élőlények – például kagylók, csigák – leülepedett és elcementesedett vázából alakult ki. A mészkőhöz hasonló másik jellegzetes üledékes kőzet a dolomit. A mészkőről és a dolomitról majd kémiaórán fogtok sok érdekességet tanulni.
– És hogy alakul ki a barlang? – érdeklődött Peti.
– Az üledékes kőzetek eléggé rideg, merev kőzetek, és így sok repedés keletkezik rajtuk, ahol a víz beáramlik. Mivel a csapadékvíz enyhén savas kémhatású, így oldja a mészkövet. Az oldással pedig a repedések tágulnak. Az egyre nagyobb repedéseken egyre nagyobb víztömeg halad át, és a magával hozott hordalékszemcsékkel koptatja is a kőzetet, így ez a koptató hatás is hozzájárul az egyre nagyobb és mélyebb üregek, barlangok képződéséhez. Persze mindez nem gyors folyamat, inkább évezredekben, évmilliókban mérhető. Így alakultak ki az Aggteleki-karszt gyönyörű barlangjai, például a Kossuth- és a Rákóczi-barlang is. Ezeket az üledékes kőzeteket tartalmazó hegységeket karszthegységnek is nevezik, a bennük összegyűlő felszín alatti vizet pedig karsztvíznek. A karsztvíz fontos ivóvízbázis is. Mi egyéb-ként az amphorás kutatócsoporttal gyakran töltjük a hétvégéket a Szalamandra turistaházban. Onnan nagyon jól megközelíthetők ezek a barlangok. Irsai Sanyi bácsi, a kutatócsapat vezetője, nemcsak nagyszerű barlangi búvár, de kiváló szakács is. A fárasztó merülések végén jól jön egy kiadós, finom vacsora, s ő még erről is gondoskodik. No, meg a vidámságról és a jókedvről. Ezek a hétvégék mindig jó hangulatban telnek. Ha van kedvetek, egyszer ti is velünk tarthattok! A gyerekek lelkesen bólogattak, jelezvén, hogy nagy kedvük lenne egy ilyen kiránduláshoz.
– És a Balatonban búvárkodtál már? – ugrott egy nagyot Peti a karszthegységektől a Balaton-felvidék vulkáni hegyeinek lábához.
– Mindjárt mesélek a balatoni búvárélményemről is, de – ha már a felszín alatti vizekkel kezdtünk – kíváncsi vagyok, vajon tud-játok-e, mi a talajvíz és a rétegvíz között a különbség?

A gyerekek csendben ültek, csak Csobogát és Csobogáta jelentkezett.
– Tudom, hogy ti tudjátok! – mosolygott rájuk Gergő. – Na, nem bánom, gyere, Csobogát, magyarázd el a többieknek a különbséget.Csobogát örömmel állt ki a pulpitusra Gergő mellé:
– Lehetséges, hogy a talajvíz a legfelső vízzáró réteg felett, a földfelszínnel közvetlen összeköttetésben levő talajban található víz, míg a rétegvíz mélyebb rétegekben, két vízzáró réteg között található víz? – kérdezte. Peti felugrott:
– Igen! Lehetséges! Tutira így van, mert mindig az igazat mondja, még ha kérdez is, már megfigyeltem! Peti lelkesedésén az egész csapat mosolygott. Gergő pedig megerősítette:
– Valóban, Csobogát jól mondja. A földkéreg legfelső részében megkülönböztetünk vízadó és vízzáró rétegeket. Ha elindulunk a felszínről lefelé, akkor előbb-utóbb beleütközünk egy olyan rétegbe, mely semmilyen irányban nem engedi át a vizet, ez lesz az első vízzáró réteg. Az ez alatt elhelyezkedő következő vízadó réteg tehát természetes körülmények között már nincs közvetlen

összeköttetésben a földfelszínnel. Az ebben a rétegben, tehát az első vízzáró réteg alatti vízadó rétegben található vizet már rétegvíznek nevezzük. Nem véletlenül tettem hozzá, hogy természetes körül-mények között, hiszen az ember változtathat, és sokszor változtat is a természeten: ez esetben le lehet fúrni és a felszínre lehet hozni a rétegvizet, mely, akárcsak a karsztvíz, az ivóvízbázis része.
– De a Balaton már nem felszín alatti víz… – jelezte Peti, hogy ő most már a mélyből inkább a felszíni vizekre evezne.
– Rendben – mosolygott Gergő –, térjünk át akkor a felszíni vizekre! Szerintem ezeket ti is fel tudjátok sorolni. Hadd halljam, Peti, milyen felszíni vízformákat ismersz?
– Vannak az állóvizek és a folyók! – vágta rá gyorsan Peti. – Például Magyarországon a Balaton és a Velencei-tó az állóvíz, a Duna meg a Tisza pedig folyó. Ööööö… – gondolkozott tovább, mert látta, hogy Gergő még nem elégedett ezzel a válasszal. – Vannak még a tengerek és az óceánok – folytatta.
– Így van, ügyes vagy, Peti! No, és azt hogy hívjuk, amikor a felszín alatti víz a felszínre tör?
– Az a forrás! – vágta rá Peti.
– Pontosan, ezek a források. Magyarországon több mint 6500 forrást tartanak nyilván. Ha már a balatoni tájra tévedünk, akkor például megemlíthetjük Balatonszepezden a Hősök kútja nevű for-rást. Ha arra jártok, nézzétek meg! Kirándulások során nagyon sok helyen találhattok az erdőben, hegyekben is forrásokat! A legtöbb helyen tiszta, azonnal iható vizet hoznak a felszínre.

Csobogáta jelentkezett:
– Igen, Csobogáta, mit szeretnél mondani? – kérdezte Gergő.
– Csak azt szeretném hozzátenni, hogy van egy nagyon jó, mobiltelefonra telepíthető applikáció, ez a Közkutak app. Bárhol járunk az országban, megmutatja, hol van a legközelebb ingyenes ivóvízvételi lehetőség. Akár kút, akár forrás. Ez nagyon jól jöhet például túrázás közben! – javasolta.
– Ez tényleg jól hangzik! – fűzte hozzá Gergő. – Én magam is ki fogom próbálni! No, de most már térjünk át a Balatonra! Először mesélek kicsit arról, mekkora, és hogy is alakult ki ez a csodálatos, édesvízű tó, mely Közép-Európa legnagyobb tava. A felszíni területe 600négyzetkilométer, hossza 78, szélessége pedig 1,3 és 14kilométer között változik. Azt biztosan mindannyian tudjátok, hogy a Tihanyi-félsziget és Szántód között a legkeskenyebb, itt jár a balatoni komp. A tó legnagyobb vízmélysége 11 méter, de átla-gosan csak 3-4 méter mély. A Balaton maga csak kb. 15 ezer éves, de a környékén levő karsztos kőzetek a földtörténeti középkorban alakult ki, ez volt tulajdonképpen a dinoszauruszok kora. Tudja-e valaki közületek, mikor haltak ki a dínók?

Peti azonnal jelentkezett:
– A dínók 65 millió évvel ezelőtt haltak ki, amikor egy meteorit a Földbe csapódott. Akkora porfelhő keletkezett, hogy teljesen elzárta a napfény útját. Ezért a kezdeti hatalmas melegség után, melyet a becsapódás keltett, hirtelen lehűlés következett. Ehhez a dínók nem tudtak alkalmazkodni és kihaltak. Ha nem vigyázunk, mi lehetünk a következő kihaló faj! – tette hozzá zárszóként Peti.
– Hűha! Ez aztán a tudományos előadás! – mosolygott Gergő. – Valóban létezik ez a magyarázat a dínók kihalására, s nagy valószínűséggel ha nem is csak ez volt az ok, de ez is nagymértékben közrejátszott. Nagyon pontosan írtad le, Peti. Hol tanultad mindezt?
– Láttam a Kozmosz – Történetek a világegyetemről című sorozatban a tévében.
– Az egy szuper jó sorozat, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki még nem látta. Mindenesetre, bár tudom, hogy a műsorvezető-mesélő, Neil deGrasse Tyson azt mondta, hogy ha az emberiség nem változtat a pazarló, környezetkárosító életmódján, akkor lehet, hogy a mienk lesz a következő „nagy kihalás”, azért remélem, hogy a közeljövőben mi, emberek, elég okosak leszünk, és el tudjuk ezt kerülni – fűzte hozzá Gergő mosolyogva.
– Hát én is nagyon remélem… – tette hozzá Peti.
– Szóval, a Balaton a korábban a területét átszelő folyók által lerakott hordalékon alakult ki. Tektonikus eredetű ároktó, azaz földmozgások – süllyedések és kiemelkedések – alakították ki azt az árkot, melyben elhelyezkedik.
– És mikor merültél benne? És mit láttál? – érdeklődött Peti.
– A Balatonban igazából csak úgy kedvtelésből nem szoktak merülni, mert nem sokat látni. Én kutatási céllal merültem az egyik télen. Azt szerettem volna igazolni, hogy korábban a Balaton területét folyók szelték át, azelőtt pedig sivatagos táj volt. Nagyon izgalmas merülés volt! A jégen léket kellett vágnunk, s ezen át ereszkedtem le a vízbe. A talajból mintát vevő készülékem azonban befagyott a merülés során, így az első merülés nem is volt sikeres. Másodjára azonban már sikerült mintát vennem a talajból, és valóban szépen látszott a talajmintán a rajzolat: a három különböző réteg, a balatoni iszap, a folyók üledékes rétege és a sivatagi homok szépen elkülönülő mintázatot mutatott.

– Ez nagyon érdekes, de nem fáztál abban a hideg vízben? – aggódott Kati.
– Hideg vízben a búvárok szárazruhában merülnek. Ez egy olyan speciális búvárruha, amely nem engedi be a vizet, és akár jó vastag és meleg aláöltözetet is fel lehet venni alá – válaszolta Gergő. Peti jelentkezett:
– Én igazából már sokszor gondolkoztam azon, hogy miért nem fagy be egy tó teljesen a fenekéig.
– Ez valóban így van, s ennek a víz különleges, más folyadékoktól teljesen eltérő tulajdonsága az oka. Azt nagyon fontos tudni, hogy a víz a Földön mindhárom halmazállapotában jelen van: tehát légnemű, azaz gőz, folyékony, ezt hívjuk tulajdonképpen víznek, valamint szilárd, vagyis jég állapotban. A víz sűrűsége 4 Celsius-fokon a legnagyobb. Amikor a Balaton vize a tél közeledtével elkezd lehűlni, és a felszíni réteg eléri a 4 Celsius-fokot, akkor sűrűségénél fogva lesüllyed az alsó rétegbe. Ezt követően ugyanez történik minden olyan réteggel, amely a felszínen eléri ezt a hőmérsékletet. Így gyakorlatilag a víz alsó rétege 4 Celsius-fok hőmérsék-letű lesz. A víz tetején levő réteg pedig tovább hűl, és amikor eléri a 0 Celsius-fokot, befagy. A jég térfogata a vízhez képest megnő, és a sűrűsége is kisebb lesz, ezért a jég úszik a víz felszínén. Így a mélyben a halak és egyéb élőlények vígan átvészelik a telet – fejezte be a jégúszás jelenségének magyarázatát Gergő.
– Jövő nyár elején mi is ellátogatunk a Balatonra – állt fel Viki –, és meglátogatjuk a balatoni vízimentőket. Biztos vagyok benne, hogy ők is mesélnek majd nektek még a Balatonról. Most viszont – bár nagyon izgalmas Gergő előadása – félbe kell szakítanunk, mert már fél órával ezelőtt véget ért az edzésidő, és a szüleitek lassan aggódni fognak, hol vagytok. Szóval, köszönjük szépen Gergőnek, hogy ma velünk tartott, nektek pedig köszönöm, hogy meghallgattátok!

A gyerekek még legalább száz kérdést fel szerettek volna feltenni, de ideje volt hazaindulniuk. Viki és Gergő is megígérte, hogy legközelebb, ha megint foglalt lesz a medence, a geológus-búvár újra eljön hozzájuk, és folytatja az élménybeszámolót. Főleg, hogy a tervezett barlangi merülési videókra sem jutott végül idő! Sebaj, majd legközelebb!

További mesék

7. A hatodik edzés – Igyunk vizet, de melyiket?
Elolvasom

8. Sportorvosnál – Igyunk vizet. Eleget!
Elolvasom

9. A hetedik edzés – Víz, víz, tiszta víz… szennyvíz
Elolvasom