Egy csütörtöki napon, amikor Csobogát és Csobogáta megérkezett az edzésre, Kati és Peti az orrát lógatva, búskomoran üldögélt az öltözőben.
– Hát veletek meg mi történt? – kérdezte Csobogáta. – Miért szomorkodtok ennyire?
Kati válaszolt:
– Arról beszélgettünk, hogy mennyi probléma, mennyi kérdés merül fel a vízzel kapcsolatban a világon nap mint nap. Olyan nehéz ezekre a kihívásokra jó választ adni, és elérni, hogy az emberek is együttműködjenek, és segítsenek, hogy együtt megoldjuk ezeket a problémákat.
–…és hogy a globális felmelegedés ezeket a problémákat csak felerősíti – tette hozzá Peti.
– Hát bizony, nagyon sok mindenről beszélgettünk az elmúlt edzések során, és ti – úgy látom – kezditek érteni az összefüggéseket is. Ezeket a kihívásokat nem lehet csak egy szemszögből nézni. Hiába vagyunk itt, Magyarországon jó helyzetben a vízellátottság szempontjából, ha nem takarékoskodunk, előbb-utóbb mi is nehézségekkel nézünk majd szembe. Ráadásul, még ha jobban takarékoskodnánk is, akkor sem mondhatnánk, hogy szuper, nálunk meg van oldva a dolog, mi biztonságban vagyunk. Mert ha a világ más részein tarthatatlan lesz az élet a vízproblémák, a szárazság vagy épp a hatalmas áradások, viharok miatt, és ezek a negatív hatások még helyi társadalmi feszültségekkel is terhesek: háborúk, harcok folynak, akkor ezekről a helyekről egyre több ember szeretne biztonságosabb területekre költözni. Ez pedig ben-nünket is érint. Ezek mindenkit érintő, globális problémák – fejezte be a gondolatot Csobogáta.
A gyerekek csöndben üldögéltek egy darabig, majd Peti szólalt meg:
– Forgó Morgóval beszélgettünk arról, hogy a klímaváltozás valójában az emberek nélkül is megtörténne. Amikor még nem éltek emberek a Földön, akkor is voltak hidegebb és melegebb időszakok. A természeti változásokhoz képest az emberi tevékenység csak egy csepp a tengerben, és igazából mindegy, hogy mekkora a hozzájárulásunk például az üvegházhatás növekedéséhez… Vagy legalábbis sokan ezt hiszik – mélázott.
Csobogát válaszolt:
– Az valóban igaz, hogy a Föld történetét az emberek tevékenysége nélkül is számos klímaváltozás érte már, és hogy hideg és meleg periódusok váltják egymást. Az is biztos, hogy egy-egy ilyen nagy természeti eseményhez képest az, hogy mi mennyi fosszilis energiahordozót égetünk el, vagy megépítjük-e például a bős-nagy-marosi vízerőművet, aprócska jelentőségű. De ne felejtsétek el: a Föld túlélte 65 millió évvel ezelőtt egy meteor becsapódását is…
– A dínók viszont nem… – fejezte be a mondatot Peti. – Szóval a Föld valószínűleg túléli majd a jövőbeni klímaváltozásokat is, függetlenül attól, hogy azokban mi részt veszünk-e, vagy már nem.
– Pontosan. Az a legfontosabb, hogy mindenki megértse: nem az a kérdés, hogy mi lesz a Földdel, hanem hogy mi lesz az élővilággal, mi lesz az emberiséggel. Lehet, hogy a klímaváltozás a lehető legkörnyezetbarátabb emberi viselkedés mellett is elérné valamelyik következő generációt pár száz vagy pár ezer év múlva, de mi most itt már 2025-re kiszáradó országokról, hatalmas városokat már most elmosó viharokról beszélünk. És ezeket sajnos még nem tudjuk teljesen kiszámítani, nem tudjuk pontosan, mi hogy fog vál-tozni a jövőben… – fejezte be a gondolatát Csobogát.
A gyerekek egyetértően bólogattak.
– Szóval, amit most látunk az egész klímaváltozási folyamatból, az lehet, hogy csak a jéghegy csúcsa – töprengett Kati. Ezzel, persze, Peti fülében rögtön elültette a bogarat:
– És mi lesz, ha a jéghegy elolvad? Például az Északi-sarkon? Akkor megemelkedik az óceán vízszintje? – kérdezte érdeklődve.
– Nos, valóban erről még nem is beszéltünk! – szólt Csobogát. – Az északi-sarki jégtáblák olvadása nem emeli meg a vízszintet, de ha a szárazföldi édesvízből álló jégtömeg például északon, Grönlandon elolvad, akkor az előrejelzések szerint akár hét méterrel is megemelkedhet a vízszint.
– Ez mit jelentene, Csobogát? – kérdezte Kati.
– Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, az IPCC szerint már egyméteres szintemelkedés számos óceáni szigetet – például a Maldív-szigeteket – eltüntetne a térképről. Nagyon sok helyen a

tengerpartot is elárasztaná, például Floridában vagy Hollandiában. A világon található összes termőföld egyharmadát elöntené a víz, és kb. 50 millió ember válna menekültté emiatt.
– Ez a testület egyébként rendszeresen készít előrejelzéseket, számítógépes modelleket arra nézve, hogy mi várható a jövőben. 2007-ben a tevékenységéért Nobel-békedíjat kapott – fűzte hozzá Csobogáta.
Majd ismét Csobogát vette át a szót:
– Persze, nemcsak a grönlandi jég elolvadása okozhat problémát, hanem a hóhatár feletti hó és jég elolvadása is, melyet a folyók szállítanának a tengerekbe. Azt biztosan tudjátok, hogy bizonyos magasság fölött a nyári időszakban sem olvad el a hó és a jég a hegyekben.
– Milyen magasságban? – kérdezte Peti.
– Ez változó. Az Egyenlítőhöz közeli területeken, például a Himalájában 5700 méter a hóhatár. Ahogy távolodunk az Egyenlítőtől a sarkok felé, úgy csökken ez a magasság. Például itt, Európában, az Alpokban már csak 3000 méter körül van ez a határ. A sarkokon pedig tulajdonképpen 0 méter, hiszen ott a jég nagy – bár csökkenő – része nyáron sem olvad el – válaszolt Csobogát.
Majd így folytatta:
– Az, ha ekkora mennyiségű édesvíz jut az óceánokba, nemcsak mennyiségileg okozna problémát. Mit gondoltok, még miért? – kérdezte a gyerekeket.
Kati és Peti tanácstalanul néztek egymásra. Csobogát, szokásához híven, a segítségükre sietett:
– Lehetséges, hogy az lenne a baj, hogy a sótartalom megváltozása miatt leállhatna az óceáni szállítószalag? – kérdezte.
– Ezt egyáltalán nem értem! – nézett rá Kati.
–…és én sem – csatlakozott testvéréhez Peti.
– Na, én inkább leülök – szólt Csobogáta mosolyogva, mert már tudta, hogy egy hosszabb mesélés következik.
De Csobogát így szólt hozzá:
– Inkább gyorsan keress nekem az interneten egy képet az óceáni szállítószalagról a mobiltelefonodon, mert erre szükségem lesz, hogy elmagyarázzam a működését!
Úgy is lett. Csobogáta keresett egy jó ábrát, mert valóban, ezt sokkal könnyebb úgy magyarázni és persze megérteni is, ha közben a térképen követjük a víz útját. És Csobogát belekezdett a mesélésbe:
– Ez a szállítószalag az óceánvíz változó hőmérséklete és sótartalma által működtetett áramlás. Úgy is mondjuk, hogy termohalin cirkuláció. Vagyis „termo”, azaz hőmérsékleti, és „halin”, azaz sóhoz köthető. Az Atlanti-óceán északi része felé haladó meleg áramlat, mely – ahogy látjátok itt a térképen – Afrika és Európa nyugati partjai mentén tart északra, Izland felé közeledve még 12-13 Celsius-fokos, de a hideg légáramlatok és az erős párolgás miatti hőveszteség nyomán 2-3 Celsius-fokra hűl. Eközben a sótartalma megnövekszik, s így sűrűbb lesz… No, és mi történik vajon ezután vele? – fordult hirtelen Katihoz és Petihez Csobogát.
– Ha sűrűbb lesz, akkor lesüllyed! – vágták rá egyszerre.
– Úgy is van! A megnövekedett sűrűségű hideg, sós víz lesüllyed a mélybe, majd elindul vissza dél felé Észak-, majd Dél-Amerika keleti partja mentén. A csaknem egyenletes hőmérsékletű hideg víz – ezt mutatja itt a térképen a kék nyíl – az Atlanti- és az Indiai-óceán

déli medencéjében kerül át a Csendes-óceán térségébe, ahol a hideg áramlás a felszínre jut.
– Igen, látom is itt a térképen, két helyen is, hogy a szalag átvált kékből pirosba. Vajon miért? – töprengett Peti.
– Azért, mert az óceán hőmérsékletét a nagy földi légkörzések is befolyásolják, és itt, ezen a helyen meleg levegő érkezik az óceán fölé.
A gyerekek bólintottak.
– Nos, tehát innen a piros jelölést követve látjátok, hogy a felmelegedett víz nyugatra indul, s így zárja a kört. Az egész folyamat legsebezhetőbb része az Atlanti-óceán északi térsége. Itt ugyanis aránylag kis sótartalom-különbség mellett következik be a felszíni víz mélybe süllyedése.
Peti jelentkezett, mert nem akarta megszakítani Csobogátot. De Csobogát örült, mert látta rajta, hogy már átlátja, mi is okozhatja a gondot. Így hagyta, hogy a gondolatait Peti fejezze be:
– Szóval az lehet a baj, hogy ha itt, ezen a kritikus ponton – mutatott a térképre Peti – túl sok édesvíz kerül a tengerbe, például mert a globális felmelegedés miatt Grönlandon és az Északi-sarkon elolvad a jég, ami édesvíz, akkor nem lesz meg ez a sótartalom-különbség, vagyis nem lesz sűrűségkülönbség, vagyis nem tud lesüllyedni… Vagyis az egész szalag megáll.
– Tökéletesen átláttad a problémát! – mondta Csobogát.
– Nagyon ügyes és okos vagy, Peti – ölelte meg szeretettel a testvérét Kati.
Majd Csobogát folytatta:
– Ha ez megtörténik, akkor ezt nagyon gyors éghajlatváltozás követi: például itt, Európában, ahol korábban a meleg áramlatmelegítette az éghajlatot, hirtelen sokkal hidegebb lesz. Persze hosszabb távon ha hűl a hőmérséklet, akkor előbb-utóbb megáll az olvadás, és ismét elindul a jégtakaró felhalmozódása, nő a sótartalom…
– Vagyis előbb-utóbb elindul újra a szalag – állapította meg Kati. – Kérdés, hogy addig velünk, emberekkel és a mi életünkkel mi történik… – tette hozzá.
Ezen mindannyian elgondolkoztak.
Peti törte meg a csendet:
– Vajon ez a nagy vízkörzés mennyi idő alatt ér körbe?
– Ez egy jó kérdés, Peti – válaszolt Csobogát. – A szállítósza-lag 1000 év alatt tesz meg egy kört. Tehát ha elképzelünk egy kis cseppet a vízben, amely „utazni” kezd az áramlattal, akkor ennyi időnek kell eltelnie, mire ez a kis csepp visszaér a képzeletbeli kiindulópontjára.
– Persze, csak ha közben nem áll le a szalag – fűzte hozzá Kati. – Mert akkor jó pár évig várakoznia kell, hogy továbbindulhasson.
– Inkább jó pár évezredig – mosolygott Csobogáta.
– Elég uncsi lesz neki… Meg a többieknek is – viccelődött Peti.
Hosszasan nézegették még a térképet, sőt, még egy jó kisfilmet is találtak az interneten, mely bemutatta, hogy is működik az óceáni szállítószalag. Hirtelen furcsa dolog történt: az edzésről a többi gyerek csurom-vizesen, törölközőbe bugyolálva elkezdett beszállingózni az öltözőbe. A négy kópé nagy szemeket meresztve nézte őket.
– Ajajj…, asszem, az egész edzést átbeszélgettük – állapította meg Csobogát. Ekkor Viki jelent meg az ajtóban.
– Nos, kíváncsi voltam, hogy ha nem szólok, akkor mikor kaptok észbe, hogy már elkezdődött az edzés! – nézett a testvérpárpárosra. Majd hozzátette: – Az egész edzésről lemaradtatok. Ezért most két ígéretet kell tennetek! Ti választhatjátok meg, hogy mik lesznek ezek az ígéretek. Nos? Hadd halljam!
– Megígérjük, hogy legközelebb mi leszünk az elsők, akik az edzésre érkeznek! – szólt Kati szemlesütve.
– És ma este otthon csinálunk ötször tíz fekvőtámaszt! – fogalmazta meg Peti büszkén a második ígéretet.
– Legyen így! – mosolygott Viki. – Aztán majd kíváncsi leszek, mennyire volt elhamarkodott az az első ígéret! – tette hozzá.

Érdekességek

1. El Nino
Elolvasom

További mesék

15. A csütörtökit követő edzés – Tengernyi probléma (második rész)
Elolvasom

16. Kirándulás a Balatonnál – Találkozás a vízimentőkkel
Elolvasom

17. A tanév utolsó edzése – Lehetséges?
Elolvasom