Az esős időszak és a sorozatos felhőszakadások nem akartak alábbhagyni. Szerencsére az uszodai beázást időközben megjavították, így az edzések is újraindultak, de Kati és Peti megint csak jól elázott, mire az iskolából az edzésre ért.

– Hiába van esőkabátunk, a nadrágunk és a cipőnk csurom víz lesz, mire ideérünk – panaszkodott Peti Csobogátnak, amikor az öltözőben találkoztak.
– Sajnos, ez a helyzet, ha hideg légtömegek érkeznek. Ilyenkor az égen cumulusok és cumulonimbusok gyülekeznek, így sok a zápor, zivatar.
– Micsodák gyülekeznek? – kérdezte Peti, mert egy kukkot nem értett abból, amit Csobogát beszélt.
– Csobogát! A csapadékképződésről és a felhőkről még nem beszélgettünk. Honnan tudnák, hogy mi az a cumulonimbus? – figyelmeztette testvérét Csobogáta.
– Igaz! Pedig milyen érdekes ez a vizes téma is! – válaszolt Csobogát. – A légkörnek a földfelszín fölötti, kb. 10–12 kilométer magasságig tartó részét troposzférának hívjuk. Itt zajlanak az idő-járási jelenségek: például itt fúj a szél, és itt képződnek a felhők…

– De hogyan? – érdeklődött Kati.
– Nos, ez egy meglehetősen bonyolult folyamat, de megpróbálom egyszerűen elmagyarázni.
– Tudom, majd kémiából fogjuk tanulni – dünnyögött Peti. – Igazából nekem úgy tűnik, hogy a kémia a legérdekesebb tantárgy. Mikor fogunk kémiát tanulni?

A vízóratestvérek mosolyogtak.
– A kémia valóban nagyon érdekes, de szerintem úgy általában a természettudományok nagyon érdekesek! A kémia mellett a biológia, a fizika vagy a földrajz is. A felhőképződés a fizikaórán jöhet majd elő – válaszolta Csobogát. – A lényege pedig az, hogy a Nap a földfelszínt felmelegíti, a földfelszín pedig ezt követőenhősugárzás formájában melegíteni kezdi a fölötte levő levegőt. Ha a levegő melegedni kezd, akkor kiterjed, tágul. Hmmm…. Hogyan is tudnám ezt jól érzékeltetni… – töprengett Csobogát. – Megvan! Biztosan megfigyeltétek már, hogy mi történik egy gumimatraccal, ha kiteszitek a napra.
– Igen! Nekünk is van gumimatracunk! – derült fel Peti. – Ha kinn hagyjuk a napon, akkor jó kemény lesz!
– Pontosan! – válaszolta Csobogát. – Ez azért van, mert a benne levő levegőrészecskék gyorsabban és tágabban mozognak, ha melegszik a levegő. Ha nincs matrac, akkor a részecskék szabadabbak, nincsenek keretek közé zárva. Nos, szóval, ha tágul a levegő, akkor kevésbé sűrű lesz, és felemelkedik. – Úgy, mint a víz! – vágott közbe Peti. – Amikor a tó vize kezd lehűlni, és eléri a … hú, hány fokot is? – gondolkozott.
– A 4 Celsius-fokot – segítette ki a testvére.
– Igen, a 4 Celsius-fokot, ahol a legnagyobb a sűrűsége, és ezért lesüllyed. A jég, ami hidegebb, mert a víz 0 Celsius-fokon fagy meg, felül marad, és úszik a vízen. Azért, mert az kevésbé sűrű. Tehát mindig alul van a sűrű, felül a kevésbé sűrű – foglalta össze Peti.
– Nagyon jól megértetted az összefüggéseket, Peti – dicsérte meg Csobogát. – Valóban, a levegő esetében is így alakul: a sűrűbb levegő van alul, és a kevésbé sűrű felül. Szóval, ha melegedik a levegő, és ezáltal csökken a sűrűsége, akkor emelkedni kezd. Emelkedésnél viszont elkezd lehűlni, mert ahogy haladunk felfelé a troposzférában, egyre hidegebb lesz. Van egy bizonyos pont a hűlés során, amikor a levegő vízgőztartalma kicsapódik. Ezt nevezzük harmatpontnak. Ez tehát az a pont, amikor a levegő vízzel telítetté

válik. Ekkor jön létre a felhő. Tudjátok, hogy hívják a felhőt, ha a földfelszín közelében keletkezik?

A gyerekek kérdőn néztek Csobogátra.
– Lehetséges, hogy ez a köd? – kérdezte Csobogát segítségképpen.
– Nahát, nem is tudtam, hogy a köd is felhő! – csodálkozott Kati.
– Bizony! – szólt Csobogát. – Úgy is gyakran képződik felhő, ha például a szél egy hegynek ütközik, s valójában felmászik a hegyoldalon. Ebben az esetben is emelkedik, hűlni kezd, előbb-utóbb eléri a harmatpontját, és kicsapódik a vízgőz. Ezért gyakran felhős a szél felőli hegyoldal.
– És hogy lesz a felhőből eső? – kíváncsiskodott Peti.
– Nos, még azt fontos tudni, hogy a kicsapódás, más szóval kondenzáció megtörténhessen, szükség van úgynevezett kondenzációs magvakra. Ezek a légkörben lebegő apró részecskék, amolyan láthatatlan, porszerű szemcsék. Tulajdonképpen ezek felületén tud a levegő vízgőztartalma kicsapódni, kondenzálódni. Ezek a kondenzálódott felhőelemek, melyek lehetnek vízcseppek vagy jégkristályok is, annyira aprók, hogy kezdetben még nem képesek lehullani a földfelszínre. Először meg kell nőniük. Ez úgy történik, hogy az egymással való érintkezés, összeütközés során összetapadnak, s ha az eredeti cseppecske már százezerszeresére nő, akkor már elég nehéz lesz ahhoz, hogy lehulljon. Így jön létre az eső, vagy télen a hó.
– Hát nem gondoltam volna, hogy ez ilyen bonyolult folyamat – csóválta a fejét Peti.
– És mitől függ a felhő alakja? Olyan sokféle felhőt látni az égen – kérdezte Kati.Csobogáta válaszolt:
– Valóban nagyon sokféle felhő létezik. Ha az alakját, jellegét nézzük, akkor a két fő típus a rétegfelhő, vagyis a stratus és a gomolyfelhő, vagyis a cumulus. Messze a magasban van még egy típus, ez a pehelyfelhő, vagyis a cirrus. Az esőfelhők mind függőleges felépítésű felhők, felfelé a magasba nyúlnak. Már magából a cumulusból is eshet eső. De az igazi zivatarfelhő a cumulonimbus, ez a nagy, felfelé gyorsan növő és gomolygó, sötét felhő. Esőfelhő még a nimbostratus is.
Csobogát folytatta:
– Biztosan gyakran halljátok az időjárás-jelentésben, hogy hidegfront vagy melegfront várható. Hidegfront idején az érkező hideg levegő benyomul a meleg levegő alá (mert a meleg ugye tágabb és kisebb sűrűségű, tehát könnyebb, ezért ez megy felülre). Ekkor főleg zivatarfelhők jönnek létre, és gyors, heves záporok, zivatarok kísérik a hidegfrontot. Melegfront esetén az érkező meleg levegő felmászik a hideg légtömegre, és ez lassú, egyenletes felhőképződést eredményez. Ilyenkor számíthatunk nimbostratus képződésére, és hosszú idejű, egyenletes intenzitású esőzésre vagy havazásra.
– És mik azok a savas esők? – kérdezte Kati. – Annyit hallani ezekről is, és sosem tudom, hogy mit kell tudni róluk.
Csobogáta válaszolt:
– A savas esők tulajdonképpen a légköri szennyezéshez kapcso-lódnak. Az égetés, a közlekedés és az ipari tevékenység felelős főleg ezekért a szennyezésekért. A légkörbe jutó szennyezők a levegő vízgőztartalmával reakcióba lépnek, és salétromsav és kénsav kelet-kezik. Erről a folyamatról majd kémiaórán tanultok – kacsintott a gyerekekre Csobogáta. Majd folytatta: – A lényeg az, hogy ezek

a savak az esővizet, ami alapból enyhén savas, tovább savanyítják. A talajba jutó savas eső pedig károkat okoz a növényekben.
– S még az is előfordul, hogy nem is ott, ahol a szennyezés kelet-kezik – fűzte hozzá Csobogát. – A légköri mozgások és szelek sokszor a szennyezéseket továbbszállítják. Tipikus példa erre, hogy az Angliában keletkező légszennyezés végül a svéd erdőket pusztítja. De Kína szennyezésének egy része is Japánt sújtja savas esőkkel. A savas eső, bár kétségtelen, hogy a legnagyobb kárt a természetben teszi, a mészkőből készült épületeket is roncsolja. Például India híres épülete, a Tádzs Mahal is a savas esők miatt pusztul.

Peti gondolkozott, majd így szólt:
– Azt is annyit hallani, hogy savas, meg enyhén savas. Én ezt sem értem…
– Nos, ahogy Csobogáta is említette, erről majd kémiaórán tanultok. Annyit azonban már most is meg tudtok érteni, hogy a pH az, ami a savasságot jellemzi.
– A pH a mértékegysége? – kérdezte Kati.
– Hát, tulajdonképpen igen. A pH értéke 0 és 14 között változhat. Ha egy oldat semleges kémhatású, azaz se nem savas, se nem lúgos, akkor 7 a pH-ja. Ha 7-nél kevesebb a pH, akkor mondjuk egy oldatra, hogy savas (és minél kisebb, annál savasabb), ha pedig 7 fölött van, akkor lúgos.
– És minél közelebb van a 14-hez, annál lúgosabb – állapította meg büszkén Peti.
– Úgy van! Akkor most már azt is elmondhatjuk, hogy az esővíz pH-ja átlagosan 5,5 és 6 közé esik, tehát enyhén savas. A légszennyezés hatására a pH tovább csökken, ez okoz károkat a természetben és a mészkőből készült épületekben – fejezte be Csobogát.
– Most már értem! – kiáltott fel Kati. – Amikor Gergő mesélt a barlangképződésről, akkor is az esővíz oldotta a mészkövet a repedésekben.
– Nagyszerű, hogy ilyen ügyesen tudjátok alkalmazni, amit megtanultatok! – örült Csobogáta. – Valóban, a karsztos barlangképződésben is ennek van szerepe!
– Savas esők, időjárási frontok… Hú, jó sok érdekességet meséltetek ma! – lelkendezett Peti.
– Úgy látom, nekünk pedig itt az öltöző ajtaja a front, mert itt kell mindig veletek harcolnom, hogy induljatok már el a medencéhez, mert kezdődik az edzés – toporgott Viki az ajtóban.
– Remélem, a cumulonimbusok elmennek, mire vége az edzésnek – szaladt vidáman befelé Peti, a frissen szerzett tudását fitog-tatva. – Különben hazafelé is megázunk! – csobbant a vízbe a többiekkel együtt.

Érdekességek

1. Savak-lúgok
Elolvasom

További mesék

14. Egy csütörtöki edzés – Tengernyi probléma (első rész)
Elolvasom

15. A csütörtökit követő edzés – Tengernyi probléma (második rész)
Elolvasom

16. Kirándulás a Balatonnál – Találkozás a vízimentőkkel
Elolvasom