Egy esős napon Kati és Peti bőrig ázva érkezett az uszodába. Csobogát és Csobogáta az előtérben várta őket.

– Rossz hírünk van – szólt Csobogáta. – Ma nem lesz edzés, ugyanis a napok óta tartó heves esőzések miatt beázott az uszoda.
– Most már nemcsak a medencében van víz, hanem az öltözőben is – tette hozzá Csobogát.
– Akkor árvíz van az uszodában? – viccelődött Peti.
– Hát, tulajdonképpen igen – válaszolt Csobogát.
– Mostanában elég sokat hallani a tévében az árvizekről. Tulajdonképpen ez is vízhez kapcsolódó probléma, ugye? – kérdezte Peti a vízóratestvérektől.
– Lehetséges, hogy az árvizek a természeti katasztrófák között vezető szerepet töltenek be: a halálesetek feléért és a gazdasági károk harmadáért felelősek? – kérdezte Csobogát.
– Hű! Hát ezt nem tudtam! – csodálkozott Peti.
– Sajnos ez az igazság! Mit gondoltok, korábban is voltak árvizek, vagy csak mostanság tapasztaljuk ezt a jelenséget? A gyerekek gondolkoztak. Majd Kati szólalt meg elsőként:

– Igazából szerintem régebben is voltak… – mélázott.
– Pontosan! És mit gondoltok, korábban építettek vajon házakat az árterületre? – kérdezte Csobogáta.
– Nem, biztosan nem! – válaszolt Peti. Hirtelen felderült az arca:
– Értem már! A probléma igazából akkor kezdődött, amikor egyre több ember élt ezeken a területeken…–…és megpróbáltak mezőgazdasági vagy lakásépítési célra „ellopni” egy kicsit belőlük – tette hozzá Kati.
– Látjátok, hogy milyen ügyesek vagytok? – dicsérte meg őket Csobogát. – Valóban, ma nagyon sok helyen azért jelent gondot az árvíz, mert az árterületet is valamilyen célra használatba vették. De az is lehetséges, hogy nem megfelelően hajtották végre a folyószabályozást. Biztos vagyok benne, hogy azt is tudjátok már, hogyan hat a klímaváltozás az árvizekre.
– Igen! A klímaváltozás miatt szélsőségesebb az időjárás. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb szárazságok és egyre nagyobb árvizek jöhetnek – foglalta össze Kati.
– Valóban így van! – szólt Csobogáta. – Az óriási viharok is egyre gyakrabban árvizekhez vezetnek. Amerikában például 2005-ben a Katrina hurrikán okozott hatalmas problémát, amikor a megáradt Mississippi folyó elöntötte New Orleanst. Több mint 1800 ember halt meg, és óriási gazdasági károk keletkeztek.
– Magyarországon is voltak nagy árvizek? – kérdezte Peti.
–Voltak bizony, sajnos! A Dunán az eddigi legmagasabb vízszintet, 891centimérert 2013. június 9-én mérték. Szerencsére azonban ez az árvíz halálos áldozatot nem követelt. A Duna szabályozása előtt az egyik legsúlyosabb az 1838-as pesti árvíz volt.

Akkor, januárban a Duna vízgyűjtő területén rengeteg csapadék hullott. Ezt követően a márciusban hirtelen megkezdődött olvadás nyomán hatalmas árhullám indult el a folyón. Mivel ekkor még nem szabályozták, a folyón rengeteg zegzugos kanyarulat volt, ahol a jégtáblák feltorlódtak, és csak lassan tudtak levonulni. Valójában visszaduzzasztották a folyót. Március 13-án megnyílt a jégtorlasz, aztán újra bezárult. Másnap pedig kiöntött a Duna, és egész Pestet elárasztotta. Az árvíz több mint 150 ember életét követelte – foglalta össze Csobogát. A testvére folytatta:

– A másik, óriási károkat okozó és sok emberéletet követelő árvíz az 1879-es szegedi árvíz volt. 1879. március 12-én az áradó Tisza a Szegedtől 20 kilométerre eső felső szakaszon átszakította agátat, és északnyugat felől nyomult be a városba. Majdnem három napig szinte a teljes várost elárasztotta. 5500 ház dőlt össze, mindössze 265 maradt állva. Rengeteg ország adományokkal segítette Szegedet az újjáépítésben: Ausztria, Németország, Franciaország, Oroszország, Románia, Szerbia, Törökország, Japán, India, Kína, Perzsia, Anglia és Belgium is. A nagyobb körutakat köszönetképpen azokról a világvárosokról nevezték el, melyek a legtöbb segítséget nyújtották. Nézzétek majd meg, ha Szegeden jártok!

A négy kópé még beszélgetett egy ideig, és képeket is nézegettek az árvizekről a mobiltelefonjukon.
– Hát ez a folyószabályozás, az emberek és a természet összhangja tényleg nagyon nehéz kérdés… – állapította meg Kati. Csobogát és Csobogáta egyetértően bólogatott. Kati az órájára nézett, majd így szólt:
– Szerintem lassan el kell indulnunk haza. Gyakorlatilag majdnem az egész edzést átbeszélgettük.
– Az áradás haszna, hogy az áradásról tanultunk – állapította meg Peti. – Szerencsére elállt az eső, használjuk ki ezt a lehetőséget, mielőtt újra rákezd – javasolta.
A gyerekek gondolataikba merülve indultak a buszmegállóba.

Érdekességek

1. Folyószabályozás
Elolvasom

2. Belvíz
Elolvasom

További mesék

13. Egy keddi edzés – Eső, felhők, esőfelhők
Elolvasom

14. Egy csütörtöki edzés – Tengernyi probléma (első rész)
Elolvasom

15. A csütörtökit követő edzés – Tengernyi probléma (második rész)
Elolvasom