Ha valaki bármely sportban versenyen szeretne részt venni, annak rendelkeznie kell érvényes sportorvosi igazolással. A sportorvos állapítja ugyanis meg, hogy az illető egészséges, és nem jelent számára veszélyt a versenyzés. Nem kivételek ez alól a búvársportok sem. Így esett, hogy Kati és Peti számára is eljött a nap, amikor életükben először ellátogattak a sportorvoshoz. Eldöntötték ugyanis, hogy a következő uszonyosúszó-bajnokságon már ők is részt vesznek.Csobogát és Csobogáta elkísérte őket a sportorvoshoz. Bár nekik már volt érvényes sportorvosi engedélyük, szívesen töltötték szabadidejüket a barátaikkal. Szerencsére nem kellett sokat várakozni, a gyerekek gyorsan túlestek az első vizsgálaton: a sportorvos doktor bácsi meghallgatta fonendoszkóppal a szívverésüket, megmérte a vérnyomásukat, és kicsit elbeszélgetett velük arról, mennyit edzenek egy héten. Ezt követően el kellett menniük még további vizsgálatokra. Először a szemészeten szólították őket. Szerencsére semmi gond nem volt a látásukkal, mindent, a legapróbb betűket is kiválóan el tudták olvasni, így itt is gyorsan végeztek.

Az EKG-tól Peti egy kicsit tartott, mert még sosem vett részt ilyen vizsgálaton.

– E-lekt-ro-kar-di-o-gráf… – olvasta lassan a mobilján, mert persze gyorsan meg akarta tudni, mi is az az EKG. – Nem hangzik valami jól… Ez valami elektromos sokkoló? – ijedezett.
Kati, aki már többször volt ilyen vizsgálaton, nyugtatni próbálta:
– Ne aggódj! Ez a vizsgálat egyáltalán nem fáj. Abból áll, hogy le kell feküdni egy ágyra, úgy, hogy leveszed a pólódat. Rád fognak tenni szörnyen kusza drótokat, amelyeket kis tapadó tappancsokkal rögzítenek hozzád, de ez nem fáj. A csuklókra és a bokákra pedig raknak egy-egy nagy csipeszt. Ez lehet, hogy kicsit hideg lesz, de semmi több. Ezután csak feküdni kell nyugodtan, amíg a gép szépen lerajzolja a szívverésedet. Kapsz erről egy papírt, amit majd a sportorvos bácsi megnéz, és eldönti, hogy minden rendben van-e.

Peti, persze, igazán csak akkor nyugodott meg, amikor maga is megtapasztalta, hogy minden tényleg úgy történik, ahogy Kati mondta, és ez a vizsgálat tényleg egyáltalán nem okoz semmilyen fájdalmat. Sőt, nagyon érdekesnek találta.Már csak a laborvizsgálat volt hátra. Nagyon örültek, hogy ez csak vizeletvizsgálatot jelent, és vérvételre nem kell menniük. Mindketten kaptak egy-egy kóddal ellátott poharat, amivel bevonultak a WC-be. Sikeresen megtöltötték a poharaikat – bár Kati azért megjegyezte, hogy ez Petinek nyilván sokkal könnyebben megy, mint neki –, majd elhelyezték a poharakat arra a polcra, ahol már több minta is várakozott elemzésre.

– Nézd, Kati, milyen sokféle árnyalatúak a poharakban a pisik! – kémlelte érdeklődve a „kiállítást” Peti. – Rakjuk őket színsorrendbe!– állt elő a javaslattal.

Kati, aki általában ellenállt öccse különleges ötleteinek, most csatlakozott a tervhez, és elkezdték átrendezni a pohársort. Hirtelen egy nővér lépett a mosdóba, tálcával a kezében:

– Hát ti meg mit csináltok itt? – nézett kérdőn a két rosszcsontra.
– Hát… Mi csak sorba raktuk a poharakat! – vágta rá Kati, hátha megússzák ennyivel.
– Sorba? Milyen sorba? – érdeklődött a nővér. Szóval nem úszták meg, így jöhetett a teljes igazság:
– Színsorrendbe… – mondta halkan és szemlesütve Kati.–…és én nyertem, tessék nézni! Az enyém a legsárgább! – büszkélkedett Peti.

A nővérke próbálta megőrizni a szigorú irgum-burgum arckifejezést, a két gyerek meg próbált volna minél előbb szabadulni a kellemetlen helyzetből. De még nem tehették, mert a nővérke szóval tartotta őket:

– Én erre a helyedben nem lennék büszke, Peti – nézegette az első poharat. – Ha ilyen sárgát pisilsz, az azt jelenti, hogy nem ittál elég folyadékot. Hmmm… Nézzük csak… Ez is túl sötét, sőt, ez is! – mustrálta végig a kiállítást. – Ez már jobb – nézte a negyedik poharat –, de még nem az igazi. Ez a halványsárga már rendben van!
– Az az enyém – suttogta halkan Kati.
– Ez azt jelenti, hogy te elegendő folyadékot ittál – jegyezte meg a nővérke.
– Én mindig iszom, ha szomjas vagyok – duzzogott Peti. – És különben is, miért baj, ha kevesebbet iszom? Teljesen egészséges vagyok! Még az EKG-m is jó lett! – morgott magában.

– Nekem most mennem kell, viszem ezeket a mintákat elemzésre. Ígérjétek meg, hogy legközelebb nem rendezgetitek át a poharakat. Képzeljétek, ha kiborult volna valamelyik, vagy akár több is, kezdhettük volna az egészet elölről! Gondolom, ti sem örülnétek, ha más gyerek a ti poharatokkal játszadozna, igaz? – dorgálta őket kedvesen a nővér.
– Rendben, megígérjük, hogy legközelebb nem nyúlunk hozzá más pisipoharához! – mondták a gyerekek.
– És, ha jól láttam, Csobogát és Csobogáta rátok vár. Ők biztosan szívesen elmagyarázzák, miért kell elegendő vizet innotok! Nekem most már mennem kell! – búcsúzott a gyerekektől a nővérke.

Szerencsére a vizeletvizsgálat eredménye Kati és Peti esetében is negatív lett, azaz semmi kóros eltérést nem találtak a vizsgáltösszetevőkben. Mindketten megkapták a sportorvosi engedélyt, és indultak haza. Peti még mindig morcos volt egy kicsit. Csobogát meg is kérdezte:

– Mi a gond, Peti? Miért vagy ilyen rosszkedvű? Hiszen minden rendben volt, megkaptátok az engedélyt, mehettek versenyezni!
– A nővérke azt mondta neki a WC-ben, hogy túl sárgát pisilt, és ez azt jelenti, hogy nem ivott elég folyadékot! – vágta rá Kati.
– Pedig én mindig iszom, amikor szomjas vagyok! És különben sem értem, hogy ez miért baj, mikor épp most kaptam sportorvosi engedélyt, vagyis tök egészséges vagyok! – mérgelődött Peti.
– Lehetséges, hogy a szervezet sejtjeinek anyagcsere-folyamatait nehezíti meg, ha nem fogyasztasz elég folyadékot? – kérdezte Csobogát.
– Biztosan így van… – nézett rá Peti. – De én nem tudom, hogy ez hogy működik… – tette hozzá.
– Mindjárt elmesélem! – mosolygott Csobogát. – Úgyis most ment el a buszotok, van időnk, amíg jön a következő! Majd belekezdett a történetbe:–Hárommilliárd évvel ezelőtt az első egysejtű élőlények egyetlen sejtje számára az állandó életkörülményeket az állandó külső környezet, vagyis az őstenger vize biztosította. Minden egyes sejt közvetlen kapcsolatban állt a tengervízzel, és az anyagcsere-folyamatok állandóságát az állandó összetételű tengervíz lehetővé tette. A soksejtű élőlények kialakulásával az egyes sejtek és a külső környezet kapcsolata megszűnt: már nem minden sejt volt a tengervízzel közvetlen kapcsolatban. A szárazföldi élet megjelenésével ez a folyamat tovább fejlődött. Mindez persze nem jelentette – és nem jelenti napjainkban sem – azt, hogy a sejteknek ne lenne szükségük állandó környezetre: ez a feltétel ugyanis nélkülözhetetlen az élethez. Ma is nagyon fontos tehát, hogy az emberi szervezetet felépítő sejteknek – melyekből iszonyú sok van, egybillió darab – állandó környezetük legyen. Ezt hívjuk homeosztázisnak. A sejtek állandó környezetének pedig egyik fontos feltétele a testfolyadékok állandó mennyisége. Biztosan tudjátok, melyik a legfontosabb testfolyadékunk… – nézett kérdőn a gyerekekre Csobogát.
– Hát … talán a vér? – kérdezte Kati félénken.
– Igen, jól tudod, Kati! De a véren, az ereken kívül is van a szervezetben folyadék. Ilyen például a sejtközötti folyadék. Ebbe most nem megyünk bele részletesen, mert nagyon bonyolult. A lényeg, hogy a testfolyadékok mennyisége állandó legyen! Ez pedig akkor valósul meg, ha a folyadékfelvétel és a folyadékleadás mennyisége azonos. A folyadékfelvétel táplálkozással – evéssel és ivással – valósul meg. Folyadék a szervezetből pedig párolgással, verejtékezéssel, továbbá vizelettel vagy széklettel távozhat.Dehidratációnak nevezzük, ha szervezet kevesebb vizet vesz fel, mint amennyit lead. Ez létrejöhet például hányás vagy hasmenés során. Ekkor csökken a vér térfogata, amely vérnyomásesést eredményez, és súlyos esetben akár életveszélyes állapot is kialakulhat. Ezért nagyon fontos hányás és hasmenés esetén még több vizet inni! Ha csak egyszerűen kevesebb folyadékot iszol, a véred sűrűbb lesz. Ha pedig sűrűbb, akkor a szívnek nehezebb pumpálnia, és lassabban jut el az egyes szervekhez. Így az ember fáradtabb, gyengébb lesz, csökken a teljesítőképessége: mind a szellemi, mind a fizikai.

– De mi hogyan tudjuk biztosítani azt, hogy állandó legyen a sejtjeink környezete? – kérdezte Peti.
– Szerencsére a belső környezet állandóságát, azaz a homeosztázist a szervezet önmaga automatikusan biztosítja, nem bízza a döntésetekre! – mosolygott Csobogáta. – A szabályozó mechanizmusok a vegetatív idegrendszer irányítása alatt állnak.
– A milyen idegrendszer? – kérdezte Peti grimaszolva, mert ezt a szót még sosem hallotta.
– Az idegrendszer két részből áll: a szomatikus idegrendszer felelős a tudatos folyamatokért. Például, hogy eldöntöd: felemeled a lábad, és lépsz egy lépést. Vagy eszel valamit, vagy iszol egy pohár vizet. Ez a te döntésed, tudod irányítani. De azt, hogy a veséid mennyi vizeletet válasszanak ki, nem tudod irányítani, mert azt az akaratodtól független, úgynevezett vegetatív idegrendszer szabályozza. Mindkettőnek a központi szerve az agy és a gerincvelő – magyarázta Csobogáta. Majd Csobogát folytatta:

– Ahhoz, hogy a sejtek környezetében mindig állandó legyen a folyadék mennyisége, a vegetatív idegrendszer által irányított vesék is folyamatosan dolgoznak. Egy nap alatt kb. kétszázszor szűrik át a szervezet teljes vérmennyiségét, azaz naponta 1000 liter vért szűrnek át. Naponta kb. 160–180 liter elsődleges vizeletet választanak ki, de ebből a víz 99 százaléka visszaszívódik a szervezetbe.
– Még szerencse! – vágott közbe Peti. – Azért elég sok időt tölthetnénk a WC-n, ha napi 180 litert pisilnénk! – bohóckodott.
– Te, Peti! Gondolkodj már! – ripakodott rá Kati. – Ha napi 180 litert pisilnénk, akkor még ennél is többet kéne meginni, nem gondolod? Ez még sokkal nehezebb lenne, mint annyi időt a WC-n tölteni.
– Jól van, csak vicceltem! – szólt Peti. – De akkor tulajdonképpen mennyit is pisilünk egy nap?
– A napi vizelet mennyisége mindössze 1,5-2 liter – válaszolta Csobogát. – Tehát az a vízmennyiség, amelyre nincs szükség, a vérből kiszűrt, az anyagcsere során keletkező bomlástermékekkel együtt vizelet formájában távozik a szervezetből.
– Azt hiszem, kezdem érteni… – töprengett Kati. – A szervezetben tehát a sejtjeink megfelelő működéséhez kell egy állandó környezet, s ennek feltétele többek között az, hogy állandó mennyiségű folyadék legyen a sejtek körül. Ezt a szervezetünk akaratunktól függetlenül biztosítja a sejteknek. Még akkor is, ha kevesebb folya-dékot fogyasztunk, és olyan sárgát pisilünk, mint Peti te ma. Mert ilyenkor a vese a szervezetben levő folyadékból kevesebbet választ ki, hogy a szükséges mennyiség megmaradjon, igaz?
– Pontosan! – helyeselt Csobogát. Kati folytatta:
– De ilyenkor nyilván az ebben szerepet játszó szerveknek – például a veséknek vagy a szívnek – egy kicsit nehezebb dolguk van. És mi azzal tudjuk segíteni a munkájukat, ha elég folyadékot iszunk. Mert akkor ez az egész anyagcsere-folyamat könnyebben megy.
– Nagyon jól összefoglaltad, Kati! Pont ez a lényeg! – könnyebbült meg Csobogát, mert ez egy kicsit nehéz téma volt, és talán túl részletesen próbálta elmagyarázni. – Remélem, Peti, nagyjából te is értetted, hogy miről van szó, és választ kaptál a kérdésedre.
– Hát, úgy nagyjából! – vallotta be Peti. – De azt értem, hogy fontos, hogy igyunk elegendő vizet, és hogy a vizeletünk színe jelzi, ha keveset iszunk. Szóval majd igyekszem szép halvány sárgát pisilni! – tette hozzá nevetve. Csobogát még hozzáfűzte:
– Ha keveset iszol, akkor ez fejfájáshoz és székrekedéshez is vezethet. Tehát ezek a tünetek is jelzésértékűek: ha bármelyiket tapasztalod, akkor érdemes több vizet inni. Peti elgondolkozott:
– Csobogát, és az a víz, amit lehúzunk a WC-n, az hová megy? Mi lesz vele?
– Az a víz a szennyvízcsatornába jut. De úgy látom, hogy ez a téma már a következő találkozásra marad, mert ott jön a busz! – szólt Csobogát.

Kati és Peti vidáman integettek barátaiknak a buszból, és már előre várták a következő találkozást.

Érdekességek

1. Keringés
Elolvasom

2. Homeosztázis
Elolvasom

3. A gerincünk
Elolvasom

További mesék

9. A hetedik edzés – Víz, víz, tiszta víz… szennyvíz
Elolvasom

10. Egy következő edzés – Riválisok
Elolvasom

11. A következő edzés – Vízerőművek
Elolvasom